Gyerekként, kislányként annyira másképp láttam a világot. Annyi álmom és szent meggyőződésem, elképzelésem volt mindenről. Minden dolog olyan szép, tökéletes és fényesen csillogó volt, mint a mesékben. Igazi királykisasszonyi életet képzeltem el.
Aztán idővel persze, ahogyan komolyodtam, ahogyan nőttem, ezek az álmok és ábrándok alakultak és újabbak vették át a helyüket. Így majd 30 év távlatából elmondhatom, egyes esetekben óriási különbségek vannak.
Kislányként szép nagy esküvőről álmodtam, ahol majd egyszer én leszek az az igazi királylány. Bár a habos-babos ruha akkor sem volt a stílusom, most viszont már eljutottam oda, hogy ha lenne esküvőm, a legkisebb hacacáréval próbálnám meg lebonyolítani. Valahogy az évek során elmúlt a varázsa. Talán közrejátszik benne az is, hogy az elmúlt 4 évben majdnem 8 esküvőn voltam és bátran mondhatom, hogy egyik jobban, másik rosszabbul sikerült, de mégis mind ugyanolyan sablonos volt. Nem, én ezt nem akarom!!! Ahogy idősödöm egyre inkább veszít mindez a jelentőségéből és egyre inkább valamiféle púpnak érzem a hátamon vagy legalábbis valamiféle társadalmi elvárásnak.
De említhetném ennek kapcsán a név felvételt. Mindenki akkor ügyet csinál belőle, aztán meg sorra jönnek a válások. Tiszta macera, nem? Pedig régen ha valaki azt mondta volna nekem, hogy nem tervezi felvenni a férje nevét, én lettem volna az első aki megkövezi ezért... Pár éve még lehet fontos lett volna, aztán valahogy az vált fontossá, hogy a saját nevem is megmaradjon, mert mégiscsak az vagyok én! De ma már?! Hihetetlen, de ott tartok, hogy ez is csak egy nagy macera lenne. Változtat valamit? Nem! Ha eddig is a saját nevemen futottam, akkor ezután miért kellene változtatni "csak" egy esküvő miatt... Sőt egyre inkább érik a gondolat, hogy igenis, ragaszkodom ahhoz, hogy a saját nevem megmaradjon és ne bonyolítsak semmit rajta.
Annyira változnak a dolgok és az, hogy mi mennyire fontos nekünk, hogy az hihetetlen. Átértékelődött már minden az elmúlt 15-20 évben.
De királylányos álmok közé sorolható a szőke herceg fehér lovon mindenféle romantikájával és a hibái nélkül. A szép meséket ugye nem a rideg valóság szüli. És manapság mi a legfontosabb ehelyett: hogy megértsen a párod, hogy lehessen vele beszélgetni, hogy támogasson. Külső jegyeknek nyoma sincs a fontossági lista elején, csakis nyugalommal összefüggő dolgoknak.
Hihetetlen és újabban egyre inkább ez foglalkoztat, hogy hogyan változtathatnak meg ennyire az évek?! Talán csak engem foglalkoztat mindez, talán más is így van ezzel. És talán jobb is, ha pont ezek miatt nem sietünk el semmit, csak hagyjuk, hogy az élet sodorjon minket és minden eljöjjön a maga idejében, mert akkor hozzuk meg a legjobb döntést, ha elég érettek vagyunk a feladatra.