Nagyon jó kis megállapítást olvastam a minap:
"Az élet a legnehezebb vizsga. Sokan elbuknak, mert megpróbálják lemásolni a másikat. Nem veszik észre, hogy minden papíron más kérdések találhatóak."
És, hogy ez mennyire igaz, azt el sem tudom mondani. Valóban az emberek többsége manapság még akkor is a másikat utánozza, ha neki alapvetően jobb a helyzete. Nem is értem egyesek miért hiszik azt, hogy ami esetleg más, az már csakis rossz lehet, arra nem lehetnek büszkék.
Ez az élet számos területén megfigyelhető. Ha valaki világ életében nem hordott bizsut, mert méregdrága aranyékszekerekre is futja neki, de miután rajtad meglátja, mert tudod viselni, ő is elkezdi hordani, nekem ez kicsit a saját egyéniség hiányát jelenti. Vagy egy másik példa, hogy szinte sose utazik el valaki nyaralni, mert vagy sajnálja rá a pénzt vagy csak egyszerűen nem olyan családban él, ahol ez fontos lenne, de csak azért inkább elmegy egy utazásra, hogy ő is dicsekedhessen vele, illetve nehogy kilógjon egy általa kreált sorból, ami csak szerinte létezik. Igen, ezek mind könnyebb dolgok, mint felmutatni valamit, amiben hogy úgy mondjam ő jár élen vagy amit ő képvisel. De ez olyan... személytelen, olyan mintha egy bábu lenne az illető. Nincs se egyénisége, se igazi személyisége, csak maximum pénze...
Na és ha össze kellene a két kategóriát hasonlítani, Te melyik lennél szívesebben? Én tuti, hogy egy csoró igazi egyéniség, aki lehet sehová nem utazik, lehet nem hord drága, márkás cuccokat, de bármiről megkérdezik, fix véleménye van, mégpedig olyan, amiben hisz is, nem olyan ami attól függően változik, hogy épp kivel beszélek.
Na ezért a legnehezebb vizsga az élet... mert embernek kell maradni benne, nem egy elfuserált, társadalmi és egyéb elvárásoknak megfelelő bábunak.