A szó hallatán azt hiszem mindenki olyan bölcs dolgokat tud mondani, és olyan okos tud lenni, de sokszor felmerül bennem a kérdés: Valóban értjük mi is az igazi barátság?...
Az embernek vannak az életében különböző korszakok, amikor a barátok, haverok jönnek-mennek, amikor a legjobb barátokat/barátnők is olykor csakúgy eltűnnek vagy felbukkanak. Ebben a rohanó világban törekszünk arra, hogy amennyire lehet odafigyeljünk azokra, akiket szeretünk, de sokszor mindez olyan nehéz. Nem tudom, ki hogy csinálja, de én mostanában úgy érzem egyszerűen semmire sincs időm. Régen mindig lógtam valakivel, szinte csak aludni jártam haza, most meg, 2-3 barátnővel hetekbe telik mire egy találkozót összeegyeztetünk...
Sokáig úgy gondoltam van egy legjobb barátnőm, akit régóta ismerek és jóban rosszban kitartottunk egymás mellett, aztán valahogy mégis összevesztünk annyira, hogy ma már nem is beszélünk. Ilyenkor az ember úgy érzi szüksége van egy másik legjobb barátnőre, aztán probál egyet "keresni", "nevesíteni", de valahogy azok mégsem az igaziak... Aztán az élet hozott nekem is egy másikat, majd a földrajzi távolságok közbeszóltak, és aztán megint lett egy másik, akivel nagyon hasonlítottunk és nagyon jól kijöttem. És persze ahogyan lenni szokott az életünk nem egy irányba változott, és most úgy érzem őt is kezdem elveszíteni, akárhogyan is küzdök ellene. Bár a nagy igazságok arról szólnak, hogy egy igazi barátságnak semmi nem állhatja útját: sem az országhatárok, sem egy férj vagy gyerek születése, sem az életmód megváltozása. Én azonban azt gondolom igenis mindezek hatással vannak a barátságokra. Küzdhetsz ellene, de biztos vagyok benne, hogy nem lesz minden ugyanolyan, mint régen, ha a világ két különböző végébe költöztök vagy ha valamelyikőtök férjhez megy és születik egy gyereke: onnantól az anyaság és az azzal kapcsolatos dolgok az elsők, már a kommunikáció témája is merőben más lesz. Aztán persze lehet küzdeni ellene és fenntartani a kapcsolatot, de ezek már egy idő után terhet jelentenek és az ember a kedvét is elvísziti, hiszen a végén mégsem változik minden vissza az eredeti mivoltába.
Az évek során én is nagyon sok változáson mentem keresztül, a régi barátok már szinte mind eltűntek, a helyükbe újak léptek, de olykor már azok helyét is felvátották más haverok, ismerősök. Mindenestre van 4-5 olyan barátnő aki szinte már egy jó ideje állandónak mondható az életemben. Ők azok, akikre azt hiszem bármikor bármiben számíthatok, és ők azok, akikkel mindent megosztok. Ugyan nem túl gyakran, mert van hogy 1-2 havonta találkozunk és ülünk össze, de olyankor olyan jó, hogy mindannyian együtt vagyunk, nemcsak külön-külön találkozunk. Ráadásul minket még a régi emlékek, a gimis és kolis évek is összekötnek, így ha kifogynanánk a beszéd témákból, biztosan eszünkbe jut egy-egy vicces régi móka vagy esemény, amire ennyi időtávlatában persze már mindenki másképp emlékszik.
Szóval örülök, hogy sok olyan ember és barát vesz körül, akikkel időként összefutok és beszélgetek, de annak még inkább örülök, hogy van 4-5 állandó ember is az életemben, akikkel egyre inkább úgy érzem jó kis csapattá kovácsolódtunk össze: nem feszengünk egymás előtt, nyíltan kimondjuk a véleményünket úgy, hogy tudjuk, a másik nem sértődik meg, max jót nevet rajta, vállaljuk önmagunkat és egymást, mégha olykor túlzottan jókedvünk is van, és azt hiszem elmondható, hogy mindannyiunknak egy tökéletes kikapcsolódás, felüdülés a stresszes hétköznapokból, amikor találkozunk.