"Az emberi kapcsolat éppolyan szükséges, mint az étel. Ha nincs étel, éhezel. Ha megvonod magadtól az emberi kapcsolatokat, ugyanez történhet a lelkeddel." Utálom a krimit, utálom a thrillert... ha filmről van szó. Egyszerűen zavarnak a véres jelenetek, a lövöldözések, az erőszak, minden, ami az ilyen műfaj velejárója. Ilyen típusú könyveket pedig eddig  nem igazán olvastam, mert vagy igaz történetekre vagy romantikus, limonádé történetekre korlátozódtak az olvasásaim, ami teljesen kikapcsolt, szórakoztatott, mint egy jó vígjáték vagy nem túl nyálas romantikus film. Ezt a könyvet igazából azért vettem meg, mert megtetszett a borítója, aztán röviden beleolvastam a fülszövegbe,...

"A távolság keserves próbája a szerető szíveknek!" Mit ne mondjak, érdekesek ezek a kis krimi novellák. Először meg sem néztem igazán, mit vettem a kezembe, aztán a második fejezetnél derült ki számomra, hogy ezek külön álló kis történetek lesznek. Nekem őszintén szólva nem tetszettek igazán. Néha azt se tudtam mit olvasok, pedig az előző Agatha Christie regény nagyon is lekötött. Aztán az is a problémám volt, hogy mire kezdtem beleélni magam a történetbe, már vége is lett. Nem voltak olyan izgalmasak, és nem rágtam le a tíz körmöm, hogy mi is lesz a vége az egyes történeteknek, mondhatni elég kiszámíthatóak voltak. Szerintem ez a könyv akkor jó, ha csak rövid ideig tudsz olvasni és nem...

" Szeretem a vért. Nagyon szép színe van, ugye? Szép, tiszta vörös." Eddig soha nem olvastam krimit, de gondoltam kipróbálom. Ez immár a második ilyen jellegű könyvem. Agatha Christie, a krimik királynője engem is kíváncsivá tett. Találomra ezt a könyvet választottam ki tőle, főleg azért is, mert nagyon olcsón tudtam hozzájutni. A történet Dél-Walesben játszódik. Egy ködös, sötét estén egy magányos utazó az árokba hajt a kocsijával. Mivel látótávolságon belül sehol egy ház vagy ember, így elindul segítséget kérni. Hamarosan egy előkelő villára bukkan, de mivel kopogtatásra nem kap választ, bemegy a tárva-nyitva álló ajtón. A nappaliban egy középkorú úr ül tolószékben. Az idegen döbbenten...

  "Minden nőnek szüksége van időnként egy pár fantasztikus cipőre, még akkor is, ha csak ott áll a szekrényében." Nagy kíváncsisággal vágtam bele ebbe a könyvbe, mint életem első krimijébe. Igazából durvábbra számítottam és ha őszinte akarok lenni izgalmasabbra is, nem egy könnyed kis olvasmányra. Lehet nagyok voltak az elvárások, mert mindenhol csak pozitívat olvastam a könyvről, de így nekem csalódás volt. A történet Lake Edenben, egy kisvárosban játszódik, ahol mindenki ismer mindenkit és gyakorlatilag semmi sem marad titokban. Hannah, a szingli, de nem magányos főszereplő egy cukrászdát működtet, ahol finomabbnál finomabb süteményeket süt egy beosztottjával, Lisaval. A könyv...

"... mi úgy spórolhatnánk a legkönnyebben, ha engem kérdezel, ha néhány ruhát nem csak egyszer vennél fel." Az első Boltkóros könyvnél nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy rajongója leszek a sorozatnak és a 6. részig meg se állok. De be kell valljam, így lett. Bár így a vége felé úgy éreztem kezdett elfáradni a történet, kevesebb volt az olyan poénos rész, amin akár hangosan is felnevettem, mégsem mondanám, hogy nem volt szórakoztató. Nyílván a hatodik hasonló kaliberű könyv már nem okoz olyan meglepetést, mint az első. Viszont azt bátran ki merem jelenteni, hogy ez a rész is ugyanolyan pontossággal van megírva, mint akármelyik másik. Sophie Kinsella ugyanis úgy írta a Boltkóros...

  "Logikusan végiggondolva…öt babakocsira lesz szükségünk."   Így a Boltkóros történet 5. részénél kezdem úgy érezni, hogy történetileg lassan már semmi újat nem ad a könyv. A regény tulajdonképpen tartalmilag Becky Brandon (született: Bloomwood) terhességének 9 hónapját öleli fel, míg végül megszületik a kis Boltkóros, Minni.  Mindeközben a megszokott vásárlási mániáról, Becky kavarásairól és az ezekből adódó kalamajkákról olvashatunk ebben a részben is, csak most éppen a Boltkóros életének abban a szakaszában vagyunk, amikor kisbabát vár. Most is voltak olyan részek, ahol még mindig tudtam hangosan kacagni, mert egyszerűen olyan beszólások vannak a könyvben, hogy...

  "Mi volt életed legrosszabb napja?... Amikor ráébredtem, hogy mániás depresszióm van." Pár évvel ezelőtt, amikor egymás után minden összejött és  szinte csak rossz dolgok történtek velem, én is enyhe depresszióban szenvedtem. Persze ma már ha valakinek kicsit is rossz kedve van, akkor rögtön azt mondjuk kezeltetni kell, mert depressziós. Nálam azért nem erről volt szó, de tény, hogy nem minden esetben gondolkodtam teljesen normálisan. Akkoriban a problémáimat nem nagyon tudtam sem a szüleimmel, sem a barátaimmal megbeszélni, mert sokszor én se tudtam mi is a problémám, csak azt éreztem, hogy semmi nem jó és elegem van mindenből s mindenkiből. Persze a családom nem hagyott...

  "Meg tudom én is mászni ezt a hegyet! Gyerekjáték! Mindenütt bele lehet kapaszkodni a sziklába." Elképzelésem sem volt, hogy lesz ebből a könyvből egy kerek történet, mikor a sorozat korábbi részeiben egyértelműen kiderült, hogy a boltkórosnak, Beckynek nincs testvére, egyke gyerek. Gondoltam biztos a régmúltból valami nagy titok kapcsán előhúznak majd egy testvért és a kalandjukról szól majd a könyv, de aztán megdöbbenésemre kb. a könyv egy harmad részéig szó sem esett semmiféle testvérről, vagy bármi arra való utalásról. Aztán hirtelen persze kiderül, és a klasszikus történetet vette elő Kinsella, hogy apu még egykor, mielőtt anyut megismerte volna, beleszeretett valakibe, akitől...

  Mindig nagy érdeklődéssel kezdek neki olyan könyvek olvasásának, amelyek nők életéről szólnak. Nem tudom miért tetszenek ezek a könyvek, mikor egytől egyig mindegyiket ledöbbenve és elképedve olvasom, hogy de ilyen most komolyan van és megtörténhet?? A testemen keresztül egy Fülöp-szigeteki lányról szól, aki nagyon szegény családba született és már kis korában elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy a szüleinek legalább egy kőházat építtessen, amit nem visz el az árvíz vagy az esetenkénti tájfun. Már 11 évesen elszegődik cselédnek, bekerül a nagyvárosba, és innentől minden megváltozik. Fiatalon, szinte még gyerekként férjhez megy, gyereke születik, de démonok zavarják meg...

  "Bárki terjeszti is, hogy az amcsik barátságosabbak, mint a britek, az nem járt New Yorkban."   Bár nem gondoltam volna, hogy a Boltkóros harmadik része is még ennyire érdekes lehet, de mégis: alig tudtam letenni a könyvet. Még mindig úgy gondolom, a személyiségemet tekintve homlokegyenest ellentéte vagyok annak a típusú nőnek, akiről a könyv szól, hiszen én utálok vásárolni. Ha mégis mennem kell, akkor pedig mindig célirányosan próbálom a szükséges dolgokat beszerezni, nem úgy, mint Becky, aki sokszor ész nélkül vásárol szükségtelen dolgokat. Épp ezért is nehéz megértenem az ilyen embereket, hogy hogyan nincs egy szemernyi önkontrolljuk sem, és miért okoz a vásárlás olyan nagy...

  "A lényeg az, hogy kifizettem az összes hitelkártyámon lévő tartozásomat. Igenis kifizettem őket! Úgy értem, mi értelme kifizetni őket, amikor úgyis hatalmas új adósságokat szedek össze velük? Minek próbálkozni?"   Még mindig csak azt tudom írni, hogy fantasztikus! Azt hiszem nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem Sophie Kinsella írásait. Hihetetlen, hogy ki tud kapcsolni a Boltkóros története. Ez a második rész is nagyon hasonló az elsőhöz, mégsem untam, sőt alig vártam Becky újabb kalandjait, kalamajkáit. Egyszerűen megnevettet, kizökkent a stresszes hétköznapokból, magával ragad, felvidít...    A Pánik a plázában című könyv, hasonlóan az elsőhöz Becky...

  "Komolyan mondom, ha mindenki mindennap új ruhát venne fel, szerintem megszűnne a depresszió, mint népbetegség."   Kicsit félve vettem kezembe a könyvet, gondolván egy unalmas bugyuta kis történt lesz, de aztán már az első percekben magával ragadott a történet. Bár boltkórosnak egyáltalán nem nevezném magam, mivel kifejezetten utálok vásárolni, de azért mégis van köztem és a főszereplő, Becky Bloomwood között némi hasonlóság: sokszor én is ilyen álmodozó vagyok, elképzelem, hogyan is fog megtörténni egy várva várt esemény, mi hogyan lesz, ki mit mond, aztán persze soha nem úgy történik és jöhet a rögtönzés… A történet nagyon mindennapi: manapság a fiatal nők többségére jellemző...

  "Az a baj ezzel, hogy ha feladja az ember, soha nem tudja meg, lett volna-e ereje ellátni a feladatot."   A történet akár igaz is lehetne: Lexi egy huszonnégy éves, lófogú, csúnyácska lány, aki egy kollégáival töltött görbe este után hiába várja, hogy barátja érte jöjjön a zuhogó esőben és hazavigye. Taxiért tülekedve megcsúszik a vizes lépcsőn és elesik. Lexi másnap kórházi ágyon ébred, és azonnal távozni akar, hisz csak a fejét verte be egy kicsit a lépcsőn. A körülötte foglalatoskodó nővér hívja a kezelőorvost, aki elmondja, hogy öt napja, egy autóbaleset után került a kórházba: sajnos alaposan átlépte a megengedett sebességet. Lexi egyik képtelen furcsaságot a másik után...

"Azokban az órákban, amikor a Buckingham-palota bejelentette, hogy Vilmos herceg, Károly brit trónörökös és Diana hercegnő elsőszülött fia végre eljegyezte Kate Middleton kisasszonyt, még a novemberi nap is kutyakötelességének tartotta, hogy átfúrja magát a ködön."   Talán én vártam túl sok „csodát” és óriási titkokat a könyvtől, mindenesetre nekem csalódás volt. A cím alapján teljesen másra számítottam. Igazából tudatosan soha nem követtem az angol királyi család életét nyomon, csupán ha híradóban elkaptam egy-egy szót, vagy egy pletykalapban megláttam egy-egy szalagcímet, akkor valamelyest képbe kerültem, éppen mi is történik ebben a családban. Amikor megláttam ezt a könyvet,...

"Létezik valahol egy hely, Hol gyermekkorod új életre kel, Csillagok, a folyó és a nap,A fűzfák fölött szálló madarak."   Egy könnyed, laza kis történt, de igazából szerintem semmi extra nincs benne. Gyakorlatilag nem sokkal többet adott nekem a könyv annál, ami az összefoglalójában le van írva. Három lánytestvérről szól, akik gyakorlatilag szinte soha nem beszéltek egymással, míg nem egy napon meghalt a gazdag édesapjuk, aki minden vagyonát és kastélyát azzal a feltétellel hagyta rájuk, hogy egy jól menő családi vállalkozást csinálnak a birtokából. A lányok elfogadják ezt és egymást segítve, különböző ötletekkel megszépítik az évek során lepukkant hatalmas kastélyt és kertjét,...