"… élni az életet olyan, mint belerakni a partot az üvegbe. Nem az a lényeg, hogy mindent belepakoljunk, először a legfontosabb dolgokra figyeljünk – a nagy gyönyörű kövekre – a legértékesebb emberekre és a tapasztalatokra – , a kisebb dolgokkal pedig körberakjuk ezeket." Az egyik olyan könyv, amit bármikor újraolvasnék: nagyon imádom! Egy fiatal nő, Jennifer életéről szól, aki rengeteg megrázkódtatáson ment már keresztül. A könyv olyan élethelyzeteket boncolgat, ami bármelyikünkkel bármikor megtörténhet és nagyon sokszor meg is történik.   Jennifernek, miután szüleit és nagypapáját is elveszíti, férjétől is örökre búcsút kell vennie. Szinte már csak a nagymamája, Sam, marad neki,...

"A múltunkat hol teherként, hol pedig erőt adó tapasztalatként cipeljük magunkkal, de legyen mindig hitünk szembenézni a kihívásokkal, mindegy, hogy egy új munkáról van szó, vagy csak egy új nap kezdete előtt állunk a reggeli ébredés után. Tudjunk megbocsátani, és fontos, hogy mi is elvárhassuk ezt másoktól." Érdekes könyv. Sokszor ez jutott eszembe, amikor olvastam. Olyan Susan Mayer-esnek éreztem: kissé csapongó, de őszinte, mindent elmondó, aztán utólag gondolkozós, kicsit filozofáló. Teri Hatcher nem hiába kapta meg a Született feleségekben Susan szerepét és nem hiába játssza olyan jól. Igazából nagy titkokat nem fed fel a könyv, inkább azt fejtegeti Teri Hatcher egyes megtörtént...

"Nem kérdeztünk olyat, ami fájdalmat okoz, mindenki csöndben élte meg a maga kis poklát. Nevetnünk kellett, vicceket mesélni, viccelni mindenen, legfőképpen magunkon. Túlélni." Mindig is a kedvenceim közé tartoztak azok a könyvek, amelyek igaz történet dolgoznak fel, de azokat meg különösen előnyben részesítettem, amelyek más (japán, arab, kínai stb.) kultúrában élő nők sorsát mutatják be. A Kényszerházasság című könyv egy olyan marokkói származású nő életén keresztül mutatja be az arab életet, nevelési és házasulási szokásokat, aki már Franciaországban látta meg a napvilágot és élte mindennapjait, de mégsem az európai, felvilágosult kultúra szerint lett nevelve. Talán azért is olvasom...

A legnagyobb luxus, hogy csak magunktól függünk: miért kellene elhinnünk, hogy képtelenek vagyunk férfi nélkül élni?" Azt kell mondanom, hogy amikor a kezembe vettem ezt a könyvet, előítéletekkel voltam tele.  Talán a könyv borítója is közrejátszott ebben, ami szerintem elég komolytalanra sikerült. Azt gondoltam, megint itt egy „nagyon jó” könyv, amely leírja és „megtanítja”, hogyan is élj, ha szingli vagy, azaz ha nincs párod. Gondoltam, erről én is tudnék mesélni, hiszen amikor egyedül voltam rengeteg okos tanácsot olvastam és kaptam, hogy hogyan élvezzem egyedül az életet… de ugyan már, legyünk őszinték: ki tudja egy hosszabb ideje egyedülálló nőnek megmagyarázni, hogy de igenis ő...