Te hiszel a sorsban? Hiszel benne, hogy semmi nem történik véletlenül? Hiszel benne, hogy ha bármi rosszat csinálsz, a sors igenis megbüntet? Ezek azok a kérdések, amik bennem folyton változnak. Egyszer hiszek a sorsban, egyszer meg azt gondolom, hogy igenis mi irányítjuk az életünket, de most már kezdem azt hinni, hogy az igazság valahol a kettő között van. Vannak dolgok, ami elől nem tudsz kitérni, de vannak olyanok, amit igenis tudsz befolyásolni, ha időben cselekszel. Viszont abban...

Gondolom mindenkinek van legalább egy, de inkább több olyan ismerőse, aki itthon nem boldogult és külföldön kereste a megélhetését. Hát igen, ezzel nincs is baj, mert ki, hogy tud, úgy boldoguljon, viszont van a történetben egyetlen egy apróka pontocska, ami számomra nagyon fájó tud lenni: ha valaki elfelejti, honnan jött.   Megértem, hogy van, akinek nem Magyarországon jön/jött össze a karrier vagy család vagy bármi más, de azt már nem, hogy amikor külföldön épp jól megy a...

Egyre többször szembesülök vele, hogy ugyanazt az egyszerűnek tűnő dolgot egy nő és egy férfi mennyire másként látja, mennyire másként éli meg, mennyire másként kezeli. Komolyan mondom esetenként hihetetlenül egyszerűsít a férfi agy.    Ismerem magam, tudom, hogy szeretek dolgokat túlreagálni, túlbonyolítani, és pont ezért próbálok arra odafigyelni, hogy javítsak ezen a rossz tulajdonságomon. Persze ennek is meg van az oka: szeretném ha mindig minden úgy történne,...

Én ezt komolyan mondom nem értem. De tényleg! Együtt élsz valakivel. nem rövid ideig 4, 6 vagy épp 8 évig. Minden rendben van. Összeházasodtok. Gyakorlatilag az élet nagyban nem változik, csak annyiban hogy max. kevesebb pénzetek lesz, mert nagy a kiadás esküvőre. Na és aztán pár hónap múlva, de legfeljebb 1-2 év múlva jön a hír: válunk!   Na ilyenkor kérdezem én, hogy az együttélés során ezt nem lehetett kideríteni??? De komolyan! Úgy érzem a mai fiatalok népbetegsége és szinte már...

Azt hiszem most először gondoltam bele úgy igazán, hogy milyen könnyű megbántani másokat és talán észre sem vesszük a szavak súlyát olykor, vagy azt, hogy azok a másikban milyen érzéseket keltenek.    Manapság mindenki rohan, tesz-vesz, állandóan siet, senkinek nincs ideje semmire, de ha megállok tényleg csak egy percre és jól belegondolok, akkor megkérdezem magamtól: Hová is rohanok? Mire fel ez a nagy hajsza?? Tulajdonképpen a társadalom, a világ diktál egy tempót,...

A sznob kifejezés manapság nagyon elterjedt. Sokszor akkor is használják emberek, amikor nem is kellene. Véleményem szerint elsősorban a sznob ember egy olyan típust jelöl, aki így vagy úgy de megjátssza a nagymenőt, felvág a pénzére, csak elit és luxus dolgok érdeklik, közben persze annyira nem tehetős, hogy ez valóban így is legyen. Magyarul megjátszom magam, hogy ki vagyok mi vagyok...   Na ez az, amitől úgy fel tud fordulni a gyomrom, hogy az csak na. Sose értettem...

Valahol a nagy világban egy nem kis városban, de egy édes kis lakásba "született" egy új család. Öröm, boldogság, szeretet sugárzik belőlük, a környezetükből. Azt látni, hogy az életük szebb nem is lehetne, nekik összejött minden, talán mondhatnám irigylésre méltóak azért, hogy ilyen harmónia sugárzik róluk és ilyen nagy szerelemben, egyetértésben élnek. Ha nem tudnám, amit tudok, azt mondanám, milyen jó nekik és talán még irigyelném is őket... De valahogy, amikor megláttam ezt az...

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki bizonyos személyek kapcsán azt érzi, rögtön a falra mászna vagy kifutna a világból. Mindegy mit csinál már az az illető, a lényeg, hogy csak a rosszat látod benne, csak azt érzed, hogy idegesít és bárcsak ki lehetne iktatni az életedből. Persze vannak helyzetek, amikor a kiiktatás kissé nehézkes, mert az a bizonyos személy rokonod, kollégád vagy épp történetesen a főnököd.    Ez az a lehetetlen helyzet, amit jobb lett volna...

Pontosan ez az a terület, amelyben óriási különbség van a nők és a férfiak között: A VERSENY! Nem tudom miért, de a nők többsége szinte már sportot űz abból, hogy állandóan versenyezzen más nő társaival, hogy bármiről is legyen szó győztesen kerüljön ki.   Komolyan mondom elképesztő, hogy egyeseknek mindenhez van véleménye, de csak azért, hogy mondandójukkal megmutassák és fitoktassák: ők mennyivel jobbak másoknál. Na ilyenkor sajnálom, hogy nem születtem férfinak. Náluk minden...

Ha már az élet úgy adta, hogy még nem vagyok se elfoglalt menyasszony, se feleség, se 3 gyerekes anyuka, akkor hát ezt kell kihasználni és élvezni, mert lehet egyszer ennek is eljön a vége.   Imádom azokat a  napokat, amikor négyen-öten Jóbarátnők összejövünk és tényleg kikapcsolódunk, vihogunk mint valami idióták, és egyszerűen jól érezzük magunkat! Bár furcsa, mert mind a négyen elég különböző személyiségek vagyunk, de megtanultuk azt hiszem úgy elmondani a másiknak az...

Mostanában kissé szentimentális lettem, vagy nem is tudom mi a jó szó erre. Szabad perceimben, üres járataimban egyre inkább foglalkoztat a család, a gyerek gondolata. Sokszor elképzelem milyen anya lennék, mit hogyan csinálnék, aztán már most biztos vagyok abban, hogy ez maximum egy elképzelésnek tökéletes, de aztán minden másképp lesz...   Igazából mindez csak azért érdekes, mert akik jól ismernek tudják, hogy anno hallani se akartam arról, hogy nekem valaha gyereke legyem. Még...

Valamelyik nap a vonaton utazva arra lettem figyelmes, hogy egy jóképű fiatal srác száll a vonatra, de mintha kicsit furcsán mozogna. Aztán persze észrevettem, hogy fehér bottal közlekedik. Hát mondanom sem kell, rögtön elöntött nyakig a sajnálat. Tudom, hogy az ilyen emberek nagyon erősek és nem szeretik ha sajnálják őket, de hát furcsa ez az emberi érzés... Kicsit mintha könnyek is szöktek volna hirtelen a szemembe, mert nem értettem mivel "érdemelhette" volna ezt ki ilyen fiatalon az...

Számomra a mai napig megdöbbentő, hogy egyes emberek, hogyan tudnak annyira másként gondolkozni, mint például én. Sokszor próbáltam már ilyenkor beleképzelni magam az illető személy helyébe, de igazán sosem sikerült. Valahogy van egy határ, amin túl maximum elfogadni tudom az ilyen embereket, de átélni, átérezni, amit ők, azt nem. Valahogy az egy más életérzés...   De hogy miről is beszélek? Arról, ami az utóbbi napokban nagyon elgondolkoztatott. Valamelyest tények,...

Sokszor mondjuk azt, hogy a egy beszélgetés mindent megoldhat. Egy probléma elmúlhat, ha mindenki kibeszéli magából a gondokat és persze a végén sikerül mindenkinek megértenie a másikat és valamiféle egyezségre jutni. De tényleg ekkora erejük lenne a szavaknak?!   Biztosan sokat segít egy-egy baráti vagy családi beszélgetés ha bármi van, de azt hiszem ez csak a lelkünk megnyugtatására szól. Arra, hogy amit hiszünk, félreűzzük, és azokat a szavakat csikarjuk ki a másikból, amit...

Ahogy idősödünk, úgy változik minden. Egyre másabb lesz a környezetünk, az emberek, akik körülvesznek, az életünk, a gondolkodásunk, egyszóval minden. Húszonévesen nagy ábrándok közepette elképzelsz egy életet, és biztos vagy abban, hogy Neked sikerül. Majd az erőd fogy, és a harminchoz közeledve képes vagy kompromisszumokra és megalkuvásokra. Aztán hirtelen azon kapod magad, semmi nem úgy van, mint ahogy azt anno szeretted volna, de mégis elfogadtad és szépen éled, élvezed a kis...