"Az idősebb férfiak jobb szeretők, mint a fiatalok. Na jó. Amikor te fiatal nő vagy."
A depresszió szorítása után Albert Györgyi arról írt, hogy életen során hogyan került a férfiak fogságába. Rengeteg férfi vette körül, de leginkább olyanok, akik házasok voltak és szeretőt kerestek, vagy lelkibetegek, akik verték, vagy túl fiatalok, akik csak úgy továbbléptek... Tehát mindenféle...
A könyvet olvasva megdöbbentő számomra, hogy 22 évesen már hogyan lehet túl lenni egy zűrös házasságon és váláson, hogyan kerülhet valakinek az életébe ennyi pasi, főleg egy olyan nőébe, aki egyébként szerintem nagyon okos és intelligens volt. De ami még megdöbbentőbb, hogy valaki miért nem tud a hibáiból tanulni??
Mivel olvastam az első könyvét, amelyben depressziójáról írt, így valahogy összeáll bennem a kép, hogy egy labilis lelkiállapotú úgymond "sérült" nő valószínűleg csak megszállottan keresi a boldogságot, és persze, hogy a hozzá hasonló "beteg" embereket vonzza már egy idő után... De számomra akkor is nehéz megérteni, hogy bizonyos esetekben hogyan lehet valaki ennyire elvakult, hogyan engedheti meg, hogy sorozatosan megalázzák, verjék, és legfőképp miért gondolja mindig azt, hogy mindenért csak ő a hibás, a férfiak pedig ártatlanok egytől-egyig...
Rettenetesen nagy őszintességel írja le az egyes férfiakkal való kapcsolatát az írónő. Nekem néhol már túl sok volt, és azt kérdeztem, hogy de miért nem lehet legalább olykor-olykor "nem"-et mondani??? Főleg annyi csalódás és megaláztatás után, amin ő már tizenévesen is keresztülment. Egyszóval megdöbbentő, ugyanakkor nagyon sajnálatraméltó, hogy egy felvilágosult világban ilyenek előfordulnak és megtörténnek nőkkel. Bár a nő is hibás, ha eltűri, hogy egy férfi verje és kihasználja, megalázza éveken át, de aki már ennyire tűr, az vagy nagyon buta, vagy nagyon beteg. És bár az első házassága környékén Györgyinél még nem diagnosztázálták a depressziót, mégis úgy gondolom a lelkibetegségének jelei már láthatóak voltak, mert normális, hozzá hasonlóan okos nő nem hibáztatja magát azért, mert soroztaosan veri a férje...
Albert Györgyi tényleg csak a boldogságot kereste, és egy erős férfi kezet, akibe belekapaszkodhat, aki támogatja, megérti és segíti. Élete végefelé úgy tűnt ez sikerült neki, de sajnos úgy érzem a múlt nyomai örökre rányomták bélyegét az életére. Nagyon sajnálom tényleg, hogy ilyen nehéz sors volt az övé, és azt is, hogy a szülei sem álltak igazából sokszor mellette a nehéz helyzetekben.
4 csillagos