Álomból valóság

Mindig eljön a nap, amire régóta vágysz! Egyszer minden álom teljesül, csak tenni kell érte, s igazán akarni! S amikor végre teljesül, azt mondod: megérte! Egy hely, ahová vágytam, egy élet, mely új, egy város, melyet imádok, s egy cég, ahol szívesen dolgozom... Vége mindannak, ami igazán sosem tetszett, amiben csak az ellentmondást láttam az utóbbi időben! Lezárult a korszak, melyet már untam, melyben új kihívás már semmi nem volt... a nagy hajtás a semmiért... egy munkakör, mely 10 év múlva is ugyanaz lett volna... Egy korszak, egy hely, ahol mindenki csak a másik háta mögött beszél. Egy cég, melynek elvei elég sokszor nem állnak összhangban a "cselekedeteivel". De mindezt csak az látja, aki elég régóta dolgozik ott, vagy az, aki akarja, akinek igenis ellenkezik a legtöbb dolog a saját kis elveivel. És mindennek már vége!

Sokan utálnak, sokan irigyelnek, és talán ugyanennyien támogatnak is. abban, amit tettem: váltottam!: "Always ready for action!" --- > Ha érvényesülni akarsz, ez elengedhetetlen: ezt megtanultam! Kell a megfelelő időpont, kell a bátorság, és kell, hogy készen állj! Így sosem fogod megbánni... mert az álmod csak így teljesülhet!

De milyen furcsák is az emberek: Bátran és nyíltan nem merik se kimondani, se felvállalni, amit gondolnak... Csakis úgy mernek "támogatni" egyes emberek, hogy lopva odasúgják: "jól tetted!" Valahol érthető, hisz a saját életük kockáztatják, valahol viszont sajnálom és ugyanakkor nem tudom megérteni ezeket az embereket: akkor ők sosem vállalják fel a véleményüket? Sosem kockáztatnak? Sosem gondolnak arra, hogy bátraké a szerencse, vagy arra, hogy egységben az erő? Bár az egység ezen a helyen furcsa szó is volt... Egység nincs, csak ingadozó csoportosulás, kit mikor épp melyik érdeke éppen hova húz, oda nyal! Mert mondjuk ki bátran, aki ott nem képmutató és törtető, az nem érvényesül igazán sose! Moroghat, dünnyöghet, puffoghat bárki, de ha nem szól egy szót se, mitől várja a csodát??

Talán túl naiv vagyok, hogy úgy érzem, lehet úgyis előre jutni, hogy azért, ahogyan feljebb kerülök nem lenéznek és megvetnek, hanem dicsérnek és becsülnek, mert tisztességgel, minden hátsó szándék és protekció, illetve egyéb képmutatás és bájolgás nélkül történik mindez. Az út, melyre később visszatekintve én is büszke lehetek, mely miatt nem kell a tükröt életem végéig messzire elkerülnöm... Talán túl naiv vagyok, de hiszem azt, hogy van olyan cég, vállalat, szervezet, vagy akármi, aki megérdemelje, hogy a nevemmel más ezer ember mellett én is őt képviseljem. Egy hely, melyre büszke vagyok, hogy részese lehetek, hisz tudom a színfalak mögött is tisztességes játszmák zajlanak. És ha hiszem, hogy van ilyen, miért is képviselnék és dolgoznék egy olyan helyen, ahol minden héten történik valami gyomorforgató esemény, valami olyan, amivel nem tudok életre tervezni, mert nem érzem odaillőnek magam!

Történt, ahogy történt, és lett, ahogy lett! Semmit nem bántam meg, mert rengeteg dolgot megtanultam, amit az iskolapadban ülve soha senki nem tudna megtanítani: az életről, az emberekről, az emberi kapcsolatokról!