"Ha napokat már nem tudunk adni az élethez, akkor vigyünk több életet a hátralévő napokba."
Az igaz történetek mindig is vonzottak, ezért is olvastam el ezt a könyvet. Korábban nem ismertem, nem hallottam róla, de amikor megláttam a borítóját, rögtön beleszerettem. Aztán a rövid kis összefoglalást elolvasva döbbentem csak rá, miről is szól a könyv és mennyire szomorú is lesz ez a történet, de nagy izgalommal vettem a kezembe.
A könyv egy édeasanyáról szól, akinek felhőtlen az élete, gyakorlatilag meg van mindene, és ráadásul két gyönyörű gyermek édesanyja, aki éppen boldogan várja a születendő 3. kisbabáját. Egy nagyon csúnya betegség, a metakrómáziás leukodisztrófia az, ami ebbe a szép családi idillbe egy napon beleszól és gyakorlatilag tönkretesz mindent. Egy apró, furcsa kis jel felfedezése egy kétéves kisgyermek járásában... Az ember nem is gondolna először semmi rosszra, és amikor nem számtassz rá, sokkol a hír: halálos beteg a gyermeked egy genetikai betegségnek köszönhetően. Azért, mert nem jó gének találkoztak? Borzasztó, hogy azt hiszed egészséges gyermeked van és mégsem. És akkor jön a felismerés, hogy a születendő 3. baba sem lesz egészséges? És bár kis eséllyel, de lehetne, mégsem lesz az. Ez az a család, akinek tényleg kijutott a szenvedésből. Egy beteg pici baba gondozása mellett születik egy újabb gyermekük, aki szintén hordozója ennek a csúnya betegségnek. Mivel nála idejében észlelik a betegséget, van esély csontvelő átültetéssel a gyógyulásra, de persze az ő útja sem egyszerű. És ott van egy nagyfiú, akinek nem egy átlagos gyermekkor jutott, hiszen végig kellett néznie két húgának is a szenvedéseit. De bátor és segít a maga módján úgy, ahogy tud: szeret! Sajnos a család középső gyermeke egy súlyos leépülési és visszafejlődési folyamat után meghalt. De a családnak nem szabad csüggednie és nem engedhetik, hogy ez a szomorú érzés hatalmukba kerítse őket, mert ott van egy egészséges és még egy félig-meddig beteg gyermek, akiről nem tudni, felépült-e teljesen.
A történet borzasztó, és bár fogalmam sincs kik ezek az emberek, nem ismerem őket, mégis sokszor a könnyeimmel küszködve olvastam az édesanya vallomását. Leírva és elolvasva is rettenetes, de ha belegondolok, hogy mindezt át kellett élniük, és talán még most is küzdeniük kell a legkisebb gyermek életéért, hát ez az, amire nincsenek szavak. Nagyon megható, egyben rettenetesen felkavaró ez a történet. Az édesanya kitartása, az édesapa támogató hozzáállása, az orvosok, nővérek és minden más családtg segítőkészsége egyszerűen leírhatatlan. Mekkora összefogásra is lehetett itt szükség?! Elképzelni nem tudom! Azt meg főleg nem tudom átlátni, hogy mekkora lelki erőre volt szükség legfőképp a szülőktől, hogy valahol el tudják fogadni azt, hogy az egészségesnek tűnő kislányuk, aki jár, beszél, csacsog, mosolyog, felfedezi a világot, szépen lassan olyan állapotba kerül, hogy se járni, se beszélni, se hallani, se látni, egyszóval semmit nem tud, csak némán feküdni. Hihetetlen, milyen csúnya betegségek vannak! Egy idő után már úgy éreztem, ennek a kislánynak jobb lenne, ha meghalna, mert ennyi szenvedést már nem lehet elviselni, de ő mindig vidáman küzdött és élni akart! Hihetetlen erő van a kisgyermekekben...
A könyv egy nagyon megrendítő történetet dolgoz fel. Először úgy gondoltam, jobb lett volna, ha nem olvasom el, és nem tudom meg, hogy ilyen betegség is létezik, és hogy mindez mivel jár, mert biztosan folyton ezen fogok rágódni, hogy nem ezt a ritka betegséget hordozza-e a gyermekem. De aztán rájöttem, hogy jobb előbb tudni arról, hogy milyen betegségek is létezhetnek, mert ha időben felfedezik ezt a betegséget is, ha nem is teljes, de részleges gyógyulásra van esély...
Nem is tudom, hogyan lehet értékelni ezt a könyvet, mert nem mondhatom rá, hogy jó és igen bármikor újraolvasnám. A rossz dolgoktól menekül az ember... Egyetlen egyszeri olvasásra azért ajánlom mindenkinek, hogy jobban tudja a mostani életét értékelni, mert olyan sokszor siránkozunk apró dolgokon, hogy észre sem vesszük csak akkor, amikor valami igazán nagy tragédia következik be. Ez a könyv megmutatja, hogy mennyire becsülni kell még az egyforma hétköznapokat is... és igen, azt gondolom, az egészség az, ami tényleg óriási, a legnagyobb kincs!
5 csillagos