Sokan azt gondolják, akinek ma már van egy diplomája, benne egy jó jeggyel, annak nyert ügye van a munkaerőpiacon. De nem! Szerencsére ez nem így működik! Nem az számít hogy hanyasra diplomáztál le, meg van-e egyáltalán a diplomád, hanem hogy mi van mögötte... Érdekes dolog, hogy nem az ötösre vagy négyesre diplomázottak érvényesülnek leghamarabb a munkájukban, hanem egyre gyakrabban előfordul, hogy akinek valami miatt (pl.: nyelvvizsga) még nincs teljesen meg a diplomája, hamarabb kap egy jó állást, mint azok, akik végig "tanulták" az 5 évet és szinte minden jegyük jó vagy jeles. Miért mondom, hogy szerencsére??? Mert örülök, hogy ez így van! Márcsak azért is, mert nem épp mindig a tudást osztályozzák egyes egyetemeken. Igen! Én pont egy olyanra jártam, ahol rengeteg olyan tanár volt, aki pofára osztályozott. Ez tény! Van, aki a semmi, de tényleg nulla tudásra szigorlaton is kettest kapott, ugyanakkor más, aki majdnem mindent tudott csak egy hármast. Igen! A tévében is benne volt, aki "fizet" valamilyen módon, ha másnem szavakkal, dicsérettel, mosollyal és egy szép dekoltázzsal, az számíthat egy szép diploma jegyre mindenféle erőfeszítés nélkül... Hát én meg sose hajtottam a jó jegyre, mert mindig is tudtam, hogy egy valamire való cég, nem azt fogja nézni kettes vagy ötös a diplomajegyem, hanem azt, hogy az ő profiljukba az én személyiségem mennyire illeszthető bele. Hiába a sok jójegy, nem jelent semmit. Sose voltam a hízelgős, mosolygós, jobb jegyet kiharcoló diák. Amilyenre leosztályozták a tudásom, olyat fogadtam el, mégha nagyon sokszor éreztem azt, hogy nem ennyit ér... Főleg azért sem érdekelt sose, mert mindez amúgyis csak elméleti ismeret és a gyakorlat teljesen más... Azt az egyetemen nem oktatják. Az az, amit majd saját magadnak kell elsajátítani, és ott igazán kijön, ki mennyire is jó... És ez az, amit Te magad vállalsz már be, amire senki nem kötelez az egyetem alatt...
De akkor mégis ki tud ma érvényesülni? Aki akar, van kitartása, képes tenni dolgokért, és terhelhető... De semmiképp nem az, aki ötösre diplomázott le és az egyetem mellett semmilyen pluszt nem csinált. Jobban mondva, nekik sokkkal nehezebb elindulni... Aki már az egyetem mellett is dolgozott, mert többet vállalni, mint az átlag, az sokkal előrébb jár... Abban gyakrabban látnak fantáziát a munkaerőpiacon is az egyes cégek, mint aki szépen nyugodtan csak "tanulgatott" egy jó jegy érdekében... Azt hiszem, ez nagyon sok mindent tükröz és elárul egy emberről: mer-e, tesz-e, akar-e, és tud-e?
Életem egyik legjobb döntése volt, mikor a két szakom mellé bevállaltam, hogy heti 30 órában még dolgozni is fogok. Bár mindenki bolondnak tartott, hogy ezt nem lehet csinálni, mégis én vagyok, akinek most van állása, nem az, aki többet vagy kevesebbet tanulva jobb jegyeket szerzett, mint én. Nem volt könnyű, mert szinte semmire nem volt időm... Ez tény! Nem volt könnyű, mert sokszor alig aludtam! De megcsináltam és előrébb vagyok, mint azok akik "csak tanultak"! Megérte! Igen! Mert tudom, hova szeretnék eljutni, tudom mit akarok, és tudok tenni az álmaim megvalósítása érdekében. Nem csak vagyok, nem csak úgy élek, hogy bármilyen munkát elvállalok, hanem azt csinálom, amit szeretek és amit szívvel-lélekkel tudok!
Úgy érzem a diploma csak egy formalitás. De ahhoz, hogy valójában sikeres légy, ahhoz, hogy versenyben maradj, ahhoz, hogy igazán érvényesülj... édes kevés.
Ezért kell merni lépni, többet vállalni, saját álmaidat élni, és kitartani mellette... És mindig tenni, tenni, tenni érte! Nem a megszerzett jegy számít, sokszor nem is az az elméleti tudás, hanem az, hogy hogyan tudod érvényesíteni magad kevesebb elmélet birtokában is, mennyire sok mindent tudsz egyszerre csinálni, és nyavalygás nélkül tudsz-e több lábon állni. Meg vannak-e a céljaid és mersz-e értük tenni?Ez a siker kulcsa! És ez így van rendjén!
"Inkább vállalkozzak valami nagyra és valljak kudarcot, mint vállalkozzak a semmire és legyek sikeres! Rendkívüli emberek olyan átlagemberekből lesznek, akikben az elkötelezettségnek egy rendkívüli mértéke van meg."
/Robert Schuller/