"Minden nőnek szüksége van időnként egy pár fantasztikus cipőre, még akkor is, ha csak ott áll a szekrényében."
Nagy kíváncsisággal vágtam bele ebbe a könyvbe, mint életem első krimijébe. Igazából durvábbra számítottam és ha őszinte akarok lenni izgalmasabbra is, nem egy könnyed kis olvasmányra. Lehet nagyok voltak az elvárások, mert mindenhol csak pozitívat olvastam a könyvről, de így nekem csalódás volt.
A történet Lake Edenben, egy kisvárosban játszódik, ahol mindenki ismer mindenkit és gyakorlatilag semmi sem marad titokban. Hannah, a szingli, de nem magányos főszereplő egy cukrászdát működtet, ahol finomabbnál finomabb süteményeket süt egy beosztottjával, Lisaval. A könyv különlegessége, hogy ezen receptek többsége megtalálható a könyvben, így bárki kipróbálhatja őket. De amint a cím is mutatja, nem csak habos-babos süteményekről folyik a terefere, mert bizony hamarosan egy gyilkosság is borzolja a kedélyeket Lake Edenben. Az áldozatra ki más, mint Hannah Swensen talál rá, holtan a teherautójában. Sógorával, a detektív Billel nyomozásba fog, hogy kiderítsék ki lehet a titokzatos gyilkos, aki szinte semmi nyomot nem hagyott maga után. Hannahnak mindenki gyanúsnak tűnik előbb vagy utóbb, de aztán szépen sorban kiderül mindegyikőjükről, hogy a gyilkosság idejére biztos alibijük van. Aztán végül persze összeállnak a mozaik darabkák, amikor Hannah számára kiderül, hogy a városban van egy olyan ember, aki gerinctelenül ad kölcsönöket másoknak és elszedi a házukat. Aztán, mikor őt is holtan találja Hannah, szépen lassan minden összeáll a fejében és leleplezik a gyilkost. A történet végén pedig Hannah még két randi meghívást is magáénak tudhat, így talán a következő részekben megtalálja végre élete párját, ami miatt édesanyja is folyton rágja a fülét.
Őszintén szólva az első 200 oldalig elég nehezen haladtam, mert csupán arról szólt, hogy Hannahnak épp valaki gyanús lett, és kinyomozta, hogy de az mégsem lehet a gyilkos, mert van biztos alibije. Elég sablonosan, és kiszámíthatóan volt ez a rész leírva, mondhatni semmi életszerűséget nem találtam benne. Semmi izgalom, semmi véres vagy hasonló jelenet... Az emberek nagyon közvetlenek és kedvesek voltak Hannahval minden esetben, annak ellenére, hogy ő nem rendőr, mégis nagyon bizalmasan megosztottak vele mindent a gyanúsítottak, maximum annyit hozzátéve, hogy "De ne mondd senkinek!". Ez nem túl életszerű szerintem, ahogyan az sem, hogy aki nem rendőr, hanem egy cukrászda vezetője, az hogy nyomozgathat, főleg úgy, hogy egy igazi rendőr ebbe még a beleegyezését is adja?!
Az is furcsa volt nekem, hogy egy fiatal, 30 év körüli nő két hullát is talál vérbe fagyva, de szinte meg se rezzen, és érzelemmentesen éli tovább mindennapjait, amit nyomozással tölt a gyilkosság óta.
Ráadásul milyen rendőr az olyan, akit egy civil ember nyomozása kell, hogy hozzásegítsen az előreléptetéshez??? Ugyanis Hannah ezért is nyomozott annyira nagy erőkkel. Persze a végén Billt előléptették és ő aratta le a babérokat Hannah helyett, holott szerintem sok érdemi munkát nem csinált az ügyben.
Igazából az utolsó 100 oldal sikerült szerintem izgalmasabbra és pörgősebbre, vagyis amikor Hannah elkezdi keresni az egyik Lake Edeni lakost, aki sok embernek adott furcsa feltételekkel kölcsönt, és rá is talál a holttestére. De összességében szerintem elég könnyed kis történet ahhoz képest, hogy krimi. Semmi igazán durva jelenet nem volt benne, túl nagy izgalmak sem, elég kiszámítható minden benne.
Nem mondom, hogy nem fogom a többi részt elolvasni később, mert lehet azok érdekesebbre sikeredtek, de hogy mindez nem mostanában lesz, az biztos.
3 csillagos