"Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje."
/Wass Albert/
Ezt olvasva talán nem csak én gondolkodom majd el... De nekem igenis, ismét megfordult a fejembe, ami az utóbbi évek során többször előjött, hogy miért annyira nagy ünnep ez a karácsony? Miért csak ilyenkor kedvesek az emberek? Miért csak ilyenkor "szeretünk" olyannyira? Miért épp most van az, hogy mindent megbocsájtunk, mindent elnézünk? És miért ilyenkor hatódik meg mindenki? Egy átlagos március 19-ei napon miért nem tudunk ugyanekkora türelemmel, megértéssel, szeretettel és kedvességgel fordulni akár idegenek, akár ismerősök, akár családtagok, barátok felé? Mert a munka, a rohanás, a stressz, a saját álmaink megvalósításai iránti vágy önzővé tesz minket, olyan emberekké válunk, akiknek semmire nincs ideje és akik semmire se figyelnek igazán!
Igen! Mert nagyon sokan a kényelmeset választják: nincs rá időm! Ez van! Érdekes, amire nagyon akarom, nekem arra mindig van időm! Érdekes, hogy számomra a karácsony csak egy ugyanolyan nap, mint akármelyik másik. Ezen a napon se fogom jobban szeretni azt, akit eddig utáltam, és nem fogom kevésbé szeretni azt, akit eddig is imádtam! Mert nálam nem attól függ a szeretet, milyen napot mutat a naptár, hanem az én életemben az a fontos, ami a szívemben van! És ezt az érzést még a "szeretet ünnepe" sem írhatja felül!
Furcsán nézem azokat az írásokat is, amik körbe futnak ilyenkor akár sms-ben, email-ben, akár képeslapon vagy máshol. Hirtelen, akivel egész évben egy szót nem beszéltem és akivel nem vagyok jóban, az is milyen kedves üzenetet tud küldeni. És mire jó ez? Hogy három nap múlva, ha vége a karácsonynak a hátam mögött ugyanazt folytassa, amit előtte? Épp ezért tartom eltúlzottnak és feleslegesnek ezt a nagy ünneplését a "szeretetnek". Nem hinném, hogy aki tisztában van a valódi jelentésével, az az év többi napján ne emlékezne minderre és ne úgy viselkedne az őt körülvevő emberekkel. A többiek részéről meg akárhogyan is nézem, csak egy álnok képmutatás az egész, ami számomra már nem ünnep, aminek semmi jelentősége!
Talán ez így furán hangzik, talán kicsit durva, és talán ha már saját kis családom lenne, másképp élném meg ezeket a napokat, és ha már nem egyedül lennék, talán másképp gondolnám! Bár nem hiszem, hogy ettől függne az egész, ahogyan a saját boldogságom se mástól, csakis tőlem függ. Tehát teljesen mindegy, hogy van-e mellettem épp valaki, vagy nincs, több száz barátom van vagy csak egy! Aki igazán boldog, az egyedül is boldog, mert önmaga számára is jótársaság és nem másoktól teszi függővé magát. És mindez most így van jól!
Idővel talán majd ezt is picit másképp fogom gondolni! Talán! De egyelőre számomra a karácsony csakis egy nap, mely annyiban különbözik az összes többitől, hogy nem kell reggel dolgozni menni! És hiszem, hogy ez így van rendjén!