"A kisbaba olyan, mint a Nescafé. Könnyű megcsinálni és egész éjjel ébren tart."
Az Amatőr Írók Klubján keresztül kaptam meg ezt az elektronikus könyvet, amikoris jött a felkérés, hogy ha van kedvem véleményezhetnék könyveket, amit ugyanúgy megjeleníthetek a blogomban. Gondoltam, ha nincs az olvasás határidőhöz kötve, miért is ne?! Mikor megkaptam a könyvet, a borító és a cím alapján elég előítéletes voltam, na meg mikor megláttam, hogy majdnem 500 oldal a könyv, csak egy gondolat forgott az agyamba: mikor érek ennek a végére?!
Sajnos pont miután megkaptam, elég kevés időm volt olvasni, szinte egy hónapig csak "pihent szegény könyv", de aztán, amint elkezdtem olvasni, eloszlott az összes előítéletem és kezdtem beleszeretni. Szóval az első kifejezés, ami eszembe jut, ha erről a könyvről van szó: a kellemes csalódás!
Így utólag azt mondom, hogy a történet nincs túlbonyolítva, mégis jól felépítetten van megírva, nem kiszámítható, hogy mi fog éppen kiderülni vagy történni. Röviden egy fiatal lányról, Császár Brigiről és a családjáról, valamint aktuális szerelméről szól. A történet onnan indul, hogy Brigi éppen albérletet keres kisfiával, Gergővel. Természetesen hamar kiderül az is, hogy hogyan került ilyen lehetetlen helyzetbe: apa, család és lakás nélkül, egy kisbabával. Egyszerűen beleszeretett egy tőle jóval idősebb férfiba, aki hitegette, hogy szereti. Aztán mikor véletlenül terhes lett Brigi, a férfi persze nem őt és kisfiát választotta, hanem természetesen a már meglévő családját és feleségét. Brigi családja sem támogatja Brigit, sőt a pici baba miatt ki is tagadják a családból, otthonról. Briginek így a barátai, akik valljuk be elég furák - melegek, leszbikusok, drogosok, vagyis mindegyiknek van valami "baja", nem átlagos "hétköznapi" emberek -, segítenek a pici baba felügyeletében, ellátásában és az albérlet keresésben is. Ekkor bukkan fel Ádám, aki egyedülálló férfiként szintén albérletet keres. Hogy, hogy nem, ugyanazt a lakást nézik meg, ugyanabban az időben. Mivel a főbérlő, aki egy idős néni, egy családnak hiszi őket, így belemennek a játékba és így veszik ki együtt a lakást. Kezdetben a legnagyobb furcsaság, hogy Ádám keveset beszél, de már az elejétől fogva érezni lehet, hogy beleszeretett a lányba és ők még egyszer együtt lesznek. Az események előre haladtával szépen kiderül, hogy Ádám az nem Ádám, hanem Olivér, egy rendőr, aki egy bűnbanda leleplezésében vesz részt. A bűnbanda pedig nem más, mint Brigi családjába bekerült sógornő és annak ismerősei. A sógornő és az "emberei" románok, akik átvették az irányítást Brigi apjának galériája felett és műkincs kereskedelemnek álcázott drogcsempészettel foglalkoznak. A rendőrség aztán Brigit félig-meddig beépíti az akcióba, hazaköltözik és végül sikeresen leleplezik a maffia vezért és a sógornőt, valamint a cinkosait.
Természetesen a fiatalok is végleg egymásra találnak, így Ádám (vagyis Olivér) és Brigi innentől boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Véleményem szerint a könyv abszolút mindennapi, aktuális 21. századi témákat dolgoz fel. Manapság rengeteg fiatal lány van, aki úgymond beleszédül egy idős pasiba, akiről majd csak jóval később derül ki, hogy nős volt, vagy rosszabb esetben még mindig az, esetleg gyerekei is vannak. Aztán ilyenkor, ha van közös gyerek, ha nem, általában a férfi nem adja fel a biztos kapcsolatot egy úgymond fiatal "szeretőért". A lányok ilyenkor összetörten ott állnak, jobb esetben gyerek nélkül, de sokszor persze előfordul, hogy igenis egy gyerekkel, akit bizony egyedül kell felnevelni...
Számomra ez valahol mindig a buta, felelőtlen nő kategóriát juttatja először eszembe, de sajnos mivel egyre több ilyet hallok, kezdek hinni benne, hogy a szerelem igenis tud ennyire vak lenni... bár szerintem nem szabadna. Nekem ez már a felelőtlenség egyik tetőfoka egy nő részéről...
Na és persze innentől az egyedül gyerekét nevelő, naiv nő problémái sorra felvetődnek, ami ha elhisszük, ha nem, de igenis így van a mindennapokban. Csak örülni tudok ilyenkor, hogy soha nem kerültem hasonló szituációba, és még csak hasonló nehézségeket se kellett átélnem: egyedül, lakás, pénz nélkül, ráadásul egy kisbabával úgy, hogy a családom sem áll velem szóba. Borzasztó lehet, de sajnos egyre inkább mindennapi.
A másik fontos téma, amit a könyv boncolgat: a bizalom kérdése. Ha egyszer átvertek bennünket, ugyan honnan is tudhatjuk, hogy kiben és mikor bízhatunk meg. Ami egyszer eltört, azt a bizalmat hogyan lehet, egyáltalán lehet-e újraépíteni? Nekem nagyon tetszett a könyvben az, hogy abszolút az én álláspontom tükrözte e tekintetben: a bizalom egy óriási kincs, de ha egyszer elvész vagy meginog, akkor igazán összerakni már soha nem lehet. Nagyon-nagyon hosszú idő elteltével, ha a másik fél folyamatosan bebizonyítja, hogy igenis érdemes még a bizalomra, akkor talán egyszer helyreállhat, de a félelem már mindig megmarad szerintem. A történet során ez azt hiszem nagyon jól tükröződik Brigi viselkedésében.
A harmadik fontos téma, hogy bizonyos jól menő vállalkozások mögött valójában mi is van. Itt szerintem a románoktól abszolút el kell vonatkoztatni, ez csupán egy példa. Úgy ahogy köztük, a magyarok között is vannak bűnözők, csalók, drogcsempészek, orgazdák. A rendőrségnek igenis nehéz dolga van ilyen esetekben, hogy egy valóban összehangolt akciót tudjon lebonyolítani úgy, hogy a fő maffiózó vagy fő bűnös is börtönbe kerüljön. Mert ugye mint tudjuk, a kishalak elfogása sok mindent nem jelent.
Szóval igazából nem tudok rá magyarázatot, hogy miért, de nagyon magával ragadott a könyv. Olvastatja magát, még a leírásos, jellemzésekkel teli részeknél is, egyáltalán nem unalmas szerintem, de azért összességében talán kicsit hosszú az 500 oldal egy ilyen történetnek. Az elején talán gyorsabban is történhettek volna az események, bár félő, hogy akkor az élvezet rovására ment volna, ugyanis az elején hiába nem történt semmi, mégis tudni lehetett, hogy valami nagyobb dolog fog jönni, így a várakozás élménye is olvastatta a sorokat. Aztán csepegtetve előjött egy másik szál, az Olivér révén és eleinte én teljesen azt hittem, hogy az egy teljesen külön álló történet szál lesz, ami majd kiderül, hogyan kapcsolódik a főszálhoz. Persze nemsokára leesett, hogy ugyanerről a szálról van szó, hiszen az Olivér az Ádám, csak gyakorlatilag kettős szemszögből volt látható a történet: a hazugság és az igazság oldaláról. De nagyon jól volt felépítve, mert így a történet eleje is izgalmassá vált annak ellenére, hogy ott sok érdekes cselekmény nem volt.
Számomra, ami még meglepő volt, hogy az írónő magyar. Biztosan én voltam nagyon tájékozatlan, de sajnos korábban ezt a nevet még véletlenül sem hallottam vagy olvastam sehol. Én először abszolút arra gondoltam, hogy egy külföldi írónőről van szó. Aztán, ahogy a magyar város, Miskolc megemlítésre került, ledöbbentem. Akkor kezdtem igazából kicsit utána nézni, hogy akkor mit is olvasok?! Na innentől csak még nagyobb büszkeséggel töltött el, hogy hozzá jutottam ehhez a könyvhöz. Korábban Fejős Éva és Vass Virág vagy Lakatos Levente, mint magyar "írók", órási csalódás voltak nekem... De Katy Pilloy pont az ellentéte. Ami különösen tetszett, hogy nem bugyuta, kitalált történet volt, amiben az események fonalát képtelenség követni, hanem igenis egy komolyabb, elgondolkodtatóbb könyv, mert igenis olyan élethelyzeteket dolgoz fel, ami valós is lehet és a legtöbbször az is.
Az pedig csak plussz ráadás volt, hogy Miskolcon játszódik a történet. Mivel van kötődésem a városhoz, így a helyszíneket is ismertem, sőt még Záhony neve se volt idegen számomra, mert szegről végről, de oda is van kötődésem. Szóval így még jobb érzéssel olvastam a történetet és csak még inkább a szívembe zártam.
Egyetlen egy kritikát tudnék igazából felhozni: a tagolást. Nekem hiányzott az, hogy nem voltak fejezetek a könyvben, hanem mint egy nagy ömlesztett valami követték egymást a sorok 485 oldalon keresztül. De ez meg lehet csak szokás kérdése. Mindenesetre pozitívan csalódtam a könyvben, tetszett nagyon, szórakoztató, izgalmas és elgondolkodtató is volt számomra. Annak pedig különösen örülök, hogy mindez egy magyar írónőtől származik.
5 csillagos