"Mi volt életed legrosszabb napja?... Amikor ráébredtem, hogy mániás depresszióm van."
Pár évvel ezelőtt, amikor egymás után minden összejött és szinte csak rossz dolgok történtek velem, én is enyhe depresszióban szenvedtem. Persze ma már ha valakinek kicsit is rossz kedve van, akkor rögtön azt mondjuk kezeltetni kell, mert depressziós. Nálam azért nem erről volt szó, de tény, hogy nem minden esetben gondolkodtam teljesen normálisan. Akkoriban a problémáimat nem nagyon tudtam sem a szüleimmel, sem a barátaimmal megbeszélni, mert sokszor én se tudtam mi is a problémám, csak azt éreztem, hogy semmi nem jó és elegem van mindenből s mindenkiből. Persze a családom nem hagyott magamra, és beszélhettem anyukám egyik pszichológusként dolgozó ismerősével, aki igazából semmi nagy dolgot nem tett, csak beszélgetett velem, aztán ajánlott pár jó kis könyvet. Köztük volt olyan is, ami a depresszióról szólt. A könyvön keresztül kicsit megismertem a betegséget és kialakult bennem egy kép a depresszióról. Megértettem, hogy ha felismeri az ember a problémát és betegséget, nagyon sokat segíthet önmagán is, továbbá súlyosabb esetben orvosi segítséggel is nagyon jól kordában tartható a betegség. Nekem személy szerint elég volt a könyvekből szerzett háttérismeret, hogy rájöjjek az én problémáim egyáltalán nem olyan vészesek és ha odafigyelek magamra, igenis ki tudok ebből még most lábalni. Nekem sikerült, mert nem egy súlyos kategóriába tartoztam, de a betegség azóta is az érdeklődésem középpontjában áll...
A mániás depresszió, amiről ez a könyv is szól, a depressziónak talán a legsúlyosabb és legveszélyesebb fajtája. Erről a betegségről először Danielle Steel: Hullócsillagom c. könyvében olvastam, ugyanis az egyik gyereke, aki sajnálatos módon fiatalon meg is halt, ebben a betegségben szenvedett. Apró, mélyreható részletességgel és őszinteséggel írt Danielle Steel a betegségről.
Egyszóval minél több ismeretem lett a betegségről, annál inkább érdekelt, sőt rossz napjaimban nagyon jól tudtam magam analizálni is. Már nem is tudom, honnan van meg nekem ez a könyv, egy ideje ott porosodott a polcomon, így amikor költözéskor felfedeztem, elhatároztam, hogy tuti elolvasom. Nemcsak azért, mert a mai napig érdekel ez a téma és, hogy mit lehet tudni erről a betegségről az orvostudomány mai állása szerint, hanem azért is, mert kíváncsi voltam, hogy Kevin Jackson, aki jelenleg Magyarországon él és dolgozik, hogyan élte meg a betegsége mindennapjait. Könyvében ugyanis naplószerűen ezt foglalta össze.
A történet ott kezdődik, amikor 1993-ban végzett Kevin az egyetemen és megismerkedett Lorieval. Eleinte minden szép és jó volt közöttük, mindketten sikeresek voltak, Kevin biztosítási ügynökként dolgozott és azt érezte nincs olyan probléma, amit ne tudna megoldani, nincs elég feladat, amivel ne bírna el. Egyszerűen pörgött és Superman "S" betűjét mindvégig a mellén érezte. Természetes módon egy ember mindezt sokáig nem bírja, és nála is eljött a "hanyatlás" időszaka, míg nem eljutott odáig, hogy az alvás lett a kedvenc tevékenysége és egy egyszerű csomagolás a hétvégi utazáshoz is nagy erőfeszítést és problémát jelentett számára. A félelem kezdte teljesen hatalmába keríteni. Ezen a mélyponton döntött úgy Kevin, hogy New Yorkból hazaköltözik Manchesterbe, a szüleihez. Egy év elteltével következtek jobb időszakok, majd ismét kezdődött egy mélyebb depresszió Kevinnél, ami dührohamaiban, félelmeimben, idegeskedéseiben nyilvánult meg. A könyvben 4 évet mutat be az életéből Kevin, leginkább azokra az időszakokra fektetve a hangsúlyt, amikor mániás időszakát élte, azaz azt képzelte, megválthatja a világot, nincs szüksége alvásra sem.
A könyv végén található egy rövid összefoglalás a betegségről, a tüneteiről, illetve annak a fontosságáról, hogy a család időben felismerje ezt a kórt és mielőbb rábírja a beteget, hogy kezeltesse magát. Ma már lítiummal illetve egyéb antidepresszánsokkal nagyon jól kordában tartható ez a betegség. Csupán arra kell figyelni, hogy a gyógyszereket a beteg bevegye, eljárjon a megfelelő időközönként orvoshoz, illetve bizonyos időközönként vérképet készíttessen...
A könyv nagyon gyorsan olvasható, apró 2-3 oldalas fejezetekből tevődik össze, amelyek szinte egy - egy rövid sztorit jelentenek Kevin életéből. Így áll össze kerek egésszé. Nekem különösen tetszett a végső összefoglalás, illetve a befejezés, hogy azóta kivel, hogyan éli mindennapjait Kevin. Tényleg borzasztó, hogy egyes embereknek ilyen kiszámíthatatlan élet jutott és így kell élniük, de mint láttam, erre is van megoldás. A kulcs, hogy merjünk beszélni róla, merjük felvállalni és ne szégyelljünk semmit.
4 csillagos