"Mindenkiben van valami jó, csak meg kell találni..."
Az örök kedvenc Anne sorozat egy újabb részét sikerült elolvasnom, immár harmadszor. Még mindig pontosan ugyanannyira tetszik és ugyanannyira magával ragadott, mint gyerekkoromban. Talán, mert egy örök gyerek vagyok, vagy talán azért, mert a könyvben szereplő értékeket a mai napig egyre jobban hiányolom a mindennapi világunkból.
Anne Shirlye azon két évét mutatja be ez a rész, amikor elkezd tanítani Avonlea-ben. Anne mindennapjait ismét úgy követhetjük, hogy az időben előrehaladva egy-egy újabb epizódot ismerünk meg az életéből. Vannak most is nehezebb pillanatai, de olyanok is, amikor valamit meggondolatlanul csinál. Mindezt persze rengeteg jó cselekedet és szándék veszi körül. Ebben a részben Anne botlásai helyett inkább Davy és Dóra kalandjait követhetjük nyomon. Az ikreket Marilla és Anne fogadták magukhoz, amikor édesanyjuk meghalt és egyetlen egy rokon sem tudta vállalni a nevelésüket. Davy a kis mindenlébenkanál gyerek az ő kis örök igazságaival fantasztikus karakter, igazán feldobja a szürke mindennapokat! A történetben Gilbert, Anne nagy "riválisa" most nem sokszor bukkan fel. Nincsenek civódások köztük, de mindig érezni lehet valamiféle bizsergést és vibrálást a levegőben, mikor egymással vagy egymásról beszélnek. Tipikusan olyan pár, akik biztos, hogy egyszer egymáséi lesznek. A könyv végén mindketten abbahagyják a tanítást és folytatják az egyetemet, így azt hiszem a következő részekben ismét nagy kalandok várják az olvasót.
Ebben a könyvben rengeteg szeretet van, a tisztelet , a becsületesség, egy-egy kedves szó vagy a segítségnyújtás még erénynek számít, nem úgy mint manapság. Talán ezért is imádom még mindig ezt a sorozatot. Amikor olvasom, mindig a nyugalom, a szépség vesz körül. Abban az időben a gyereknevelés teljesen másról szólt, mint manapság. A tanárokat tisztelték, az orvosokat elismerték és nem a rosszat keresték egymásban az emberek, hanem mindenben a jót. Mára nagyot fordult a világ és nem biztos, hogy jó irányba...
A tájleírások a könyvben most is nagyon szépek. Most is azt éreztem az olvasottak alapján, hogy egyszer látnom kell ezt a szigetet és Avonlea-t, mert fantasztikus hely lehet.
Úgy gondolom a mai gyerekeknek is inkább ilyen könyveket kellene olvasniuk, hogy egy kis szeretetet és tiszteletet tanuljanak, valamint megtanulják értékelni azt, hogy mi is a modern kor előnye: telefon, számítógép stb. Mekkora értékek is ezek, és mennyivel nehezebb lenne az élet nélkülük, bár lehet szeretetteljesebb. Sajnos a mai élet, sőt még a mesék is teljesen mást sugallnak. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha egyszer gyerekem lesz, főleg ha kislányom, ezt a történetet meg fogom vele ismertetni, mert egyszerűen gyönyörű!
5 csillagos