Valamelyik nap a vonaton utazva arra lettem figyelmes, hogy egy jóképű fiatal srác száll a vonatra, de mintha kicsit furcsán mozogna. Aztán persze észrevettem, hogy fehér bottal közlekedik. Hát mondanom sem kell, rögtön elöntött nyakig a sajnálat. Tudom, hogy az ilyen emberek nagyon erősek és nem szeretik ha sajnálják őket, de hát furcsa ez az emberi érzés... Kicsit mintha könnyek is szöktek volna hirtelen a szemembe, mert nem értettem mivel "érdemelhette" volna ezt ki ilyen fiatalon az élettől... Merthogy hasonló cipőben én tuti éjjel-nappal ezen rágódnék.
Mindez azonban talán nem furcsa a mai világban, mert nap mint nap találkozunk más emberekkel, fogyatékkal élőkkel, akiket nagyon megsajnálunk, de mégis tovább megyünk és gyorsan elfelejtjük... Viszont ez a fiú két hét távlatában is nagyon sokszor eszembe jut, mert fültanúja voltam egy telefonbeszélgetésnek, ahol legszívesebben közbe avatkoztam volna. Hogy miért? Mert ez a fiú pont azt magyarázta nagyon szépen, és értelmesen egy munkáltatónak (valószínűleg), hogy ő nagyon is jól tudja mire képes és azt a munkát igenis így is el tudja végezni stb. Akkor legszívesebben üvöltve rontottam volna neki annak a munkáltatónak, aki a vonal másik végén elutasította ezt a fiút éppen, mert egyszerűen úgy éreztem jogtalanul utasítják el. Bár magát a munkakört, szituációt se nagyon ismertem, mégis volt valami abban a fiúban és az udvarias, de mégis nagyon meggyőző és logikus érvelésében, amiért azt mondtam volna, ha másért nem, de a kitartása miatt adok neki egy esélyt. Sajnos nem így lett... Bár nem látok bele más emberek lelkébe, de kívülről úgy tűnt a srác ezt a "mindennapos" problémát már fel sem veszi, és emelt fővel keres majd másik munkát, mégha nagyonis korlátozottak a lehetőségei. Én viszont úgy "összetörtem", mintha legalábbis engem utasítottak volna el.... Igen valahol ez mély sajnálat egy embertársunk iránt, de igazából olyan valami, ami óriási dühvel is párosul, hogy miért vagyunk ilyen elutasítóak még mindig ezekkel az emberekkel? Lehet, hogy nem lát, de mégis 1000-szer nagyobb kitartást és akaraterőt, hitet láttam benne, mint bármelyik másik egészséges emberben...
Bár a világot nem fogom megváltani, és nem is tettem semmit ezért az idegen fiúért sem, mégis azt gondolom valahogy ennek változnia kellene. Összefogással vagy anélkül, de ez mérhetetlenül szomorú, hogy a 21. században mikor minden fejlődik, ez a gondolkodásmód igazából nem...