Mindennek eljön egyszer az ideje, ennek is: igen, a MÁV is kiérdemelt végre egy bejegyzést nálam.
Évek óta vonatozok Magyarország egyik legrégibb vasúti sínpályáján. Azt hiszem bátran állíthatom, hogy ha van valami, ami a 21. században nem fejlődik, na az a vasúti közlekedés Magyarországon. Kívülállóknak roppant viccesnek tűnhet, de nekem, mint mindennapos szereplőnek már a szánalom határát súrolja:
Adott egy rendszer, ami az utasokért jött elvileg létre. Hangsúlyozom: elvileg. (Ennek a későbbiekben nagy jelentősége lesz!) Ez az a rendszer, ami nagyapáink korában, mondjuk úgy manuálisan, mindenféle automatizálás nélkül, abszolút jól működött, megfelelt a kor elvárásainak és az utasokénak is. Azóta eltelt majd 70-80 év, a technika oly mértékű fejlődésnek indult, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket az okos telefonok és órák, tabletek, smart TV-k és a magától leparkoló autók korában. Persze a MÁV valtozatlan, és örök. Itt nem kell attól tartanunk, hogy egyszer csak mozdonyvezető nélküli vonat jön, vagy épp a jegyek ellenőrzése is automatizálva lenne. Nem, de attól sem kell félnünk, hogy időben érkezik a vonat, mert ez a 21. századi modern világban luxus szolgáltatásnak számít! Az, hogy a vonat alapjáraton 5 percet késik, az ezen a vonalon rendszeresen utazókat már szóra sem méltatja. Ahogy az sem, ha 10 perc késés után végre egy idióta hang bemondja, hogy "...előreláthatólag 5 percet késik. Szíves türelmüket és megértésüket köszönjük!" Ugyanez a vicc kategória számomra az is, amikor épp azért nem indul a vonat, mert nincs kalauz vagy eltűnt a mozdonyvezető, de ami még ennél is jobb, hogy nincs mozdony! Ekkor gondolná azt az ember, hogy ezt már úgysem tudják überelni. De, tudják! Mert ha valamiben igazán jó a MÁV, az nem más, minthogy semmit se úgy csináljon, mintahogyan kellene.
A minap azért maradt ki egy járat (megjegyzem: a vasúti dolgozók álláspontja szerint olyan nincs, hogy kimarad egy járat, csak olyan van, hogy késik 40-45 percet), mert épp nem találták a szerelvényt. Valahol, nagyon nagy jóindulattal, meg tudom érteni azt a szituációt, hogy nincs kalauz, mozdonyvezető vagy épp felszívódik a forgalomirányító, még talán azt is, hogy nincs vagy épp elromlott a mozdony, de számomra az már felfoghatatlan, hogy hogyan tud eltűnni egy komplett szerelvény?!?! És ilyenkor azért nincs utas tájékoztatás, mert a "bemondó" is keresi a szerelvényt?!
Na és, vannak-e még furcsaságok? Nem tudom kinek, mi a furcsa, de számomra az sem tűnik egy épkézláb elgondolásnak, ötletnek, hogy télen a -15 fokban klímás vonatot küldenek, természetesen bekapcsolt klímával, míg nyáron a 39 fokos délutáni hőségben a régi IC kocsis szerelvényeket, amelyekbe fűtés nélkül is kb 60 fok van és minden harmadik ablakot lehet csak lehúzni, de minek is? Úgyis csak áll benne a levegő...
Egyszóval imádom a MÁV humorát, mert van neki! Számomra a leghumorosabb az lenne, ha csak egy héten keresztül cserélhetnék a MÁV vezérigazgatójával egy hideg téli vagy egy forró nyári napon, amikor én ülök egy hiperszuper automatizált Mercédes-ben, a drága vezérigazgató pedig a kis öltönyében fő, vagy épp halálra fagy azon a jó kis vonaton, ahol egy havi bérlet ára 25.000 Ft. Na és persze azért bíznék benne, hogy időre kell odaérnie valahová...
Összességében a MÁV-nak csupán 5 ellensége van: a 4 évszak és az utasok. Tehát egy abszolút jó rendszerről beszélünk: nyáron felforrósodnak a sínek, télen elfagynak a vezetékek, esőben nem működik a jelzőberendezés, szélben leszakad a felsővezeték, ha épp ideális időjárási körülmények adódnak évente 3-szor, akkor pedig mint láttuk, eltűnik a szerelvény, keresik a mozdonyvezetőt, vagy épp elaludt a kalauz.
De valójában mi is a mérleg? Egyre drágább jegyek, egyre alacsonyabb színvonalért, egyre több járatkimaradásért, vagy épp egyre több késésért. A technológia, a szervezettség, a szolgáltatás színvonala egyre rosszabb, a hozzáértők száma egyre kevesebb, míg a vezetők zsebe egyre inkább tele van, felelősök nincsenek, mi jómagyar állampolgárok pedig majd csak kinyögjük egyszer a MÁV óriási adósságát is!