A legnagyobb luxus, hogy csak magunktól függünk: miért kellene elhinnünk, hogy képtelenek vagyunk férfi nélkül élni?"
Azt kel
l mondanom, hogy amikor a kezembe vettem ezt a könyvet, előítéletekkel voltam tele. Talán a könyv borítója is közrejátszott ebben, ami szerintem elég komolytalanra sikerült. Azt gondoltam, megint itt egy „nagyon jó” könyv, amely leírja és „megtanítja”, hogyan is élj, ha szingli vagy, azaz ha nincs párod. Gondoltam, erről én is tudnék mesélni, hiszen amikor egyedül voltam rengeteg okos tanácsot olvastam és kaptam, hogy hogyan élvezzem egyedül az életet… de ugyan már, legyünk őszinték: ki tudja egy hosszabb ideje egyedülálló nőnek megmagyarázni, hogy de igenis ő luxusban él, mert nincs senkije és ez mennyire fantasztikus, örüljön neki és használja ki, amíg lehet?!
Ahogyan olvastam a könyvet, rájöttem azonban, hogy pontosan azt fogalmazza meg, amit manapság erről az egész szingliségről gondolok, és ami kialakult bennem az évek során, amíg egyedül voltam. Nagyon jól rávilágít arra, hogy a szingliségnek több típusát kell elkülöníteni: vannak, akik választják ezt az életformát és vannak, akik kényszerűségből kerülnek bele. Valljuk be a kettő merőben más, ahogyan a benne lévő nők hozzáállása is az élethez, munkához, szabadidőhöz stb.
Olvasás közben a leírtak alapján minden felelevenedett bennem a régi, hol választott, hol kényszeredett szingli életemből és abszolút tudtam azonosulni a leírtakkal. Az egyes típusok leírásánál jöttem rá, hogy mennyi típusba is tartoztam már, mielőtt kialakult a mai személyiségem: voltam munkamániás, wonder woman, a szingli, aki túlságosan szeret, a gonosz királynő, aki mindig csak panaszkodik, rendmániás, pocsék szakácsnő, aki a modern nő szerepében akart tündökölni és a lélek, aki nem találta a párját és mindenáron siettetni akarta az időt és a döntéseket. Egyik szerepben sem voltam hosszú ideig boldog, viszont mindez arra nagyon jó volt, amit a könyv is hangsúlyoz, hogy megismerjem önmagam. Az önanalízis, önismeret nemcsak a szinglik, hanem minden ember életében nagyon fontos szerintem, ahogyan az is, hogy mindig legyenek céljaid, mindig legyen valamelyest megtervezve a napod, hogy biztosan jusson időd mindenre, de leginkább magadra, a kikapcsolódásra. Mindezzel magabiztosságot szerezhetsz és elfogadod önmagad, az életed, ami pedig a boldogságodat jelenti.
A könyv második felében leírt tanácsok, hogy mit tegyünk, vagy épp mit ne tegyünk szingliként nem rosszak, de személy szerint azt gondolom, ezt mindenkinek át kell élnie, és miután megismerte önmagát, rá fog jönni, milyen helyzetben mi a jó neki vagy épp mi nem az, akár szingliként, akár párkapcsolatban él.
Összességében a könyv szerintem egy jó kis szórakoztató egyestés olvasmány, bár ha épp a magányos szingli korszakomban lennék még, akkor lehet teljesen mást írnék róla. Aki volt már szingli, szerintem valahol magára ismer a könyvben és láthatja kívülről önmagát. Talán még kicsit kedvet is kap a szingliséghez, annyira a pozitív oldaláról van minden megközelítve a könyvben. És a végére még a borító is elnyerte tetszésemet…
3 csillagos