"...én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni az életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják."
Sokkolt!!! Azt hiszem ez a legjobb szó rá. Én nem tudom miért van mindenki úgy oda Paulo Coelho-ért, de tényleg?! Biztosan én vagyok a buta és abszolút hozzá nem értő, de nekem igazából semmit nem adott a könyv. Lehet túl nagy várokozásokkal kezdtem neki??? Lehet... mert még a csapból is az folyik, hogy a legjobb kortárs író Coelho és hű de remek művei vannak. Nekem ez volt az első könyve, amit olvastam, de a következőkön biztosan erőteljesen el fogok gondolkodni, hogy egyáltalán a kezembe vegyem-e?!
Tartalmilag is egy nagy nulla nekem ez a könyv, meg úgy egyébként is, szerintem. Egy fiatal lány, akinek egyébként igazából semmi problémája nincs az életben, öngyilkos akar lenni, de nem sikerül neki. Mikor felébred elmondják neki, hogy csak pár napig élhet, mert az öngyilkossági kísérlet következtében a szíve súlyos károsodásokat szenvedett. A "bolondok házában", ahová kerül, elkezdi megélni a mindennapokat és rájön nem is akar meghalni. Persze a végén kiderül, hogy semmiféle károsodást nem szenvedett a szíve, nyugodtan élhet tovább...
Nem könnyű mű. Ez fix. Valahol még mondanivalót is találtam benne, de egyszerűen én néhol már az ereimet akartam vagdosni, annyira nehézkes volt... Nem tudom ki, hogy van vele, de én mihelyt néhol azonosulni tudtam a történettel és esetleg még bele is lendültem és azt hittem kezd tetszeni, rögtön az lett érzésem, hogy elmegy az élettől a kedvem. Nekem nagyon lehangoló a könyv, és nem tanító jellegű, vagy nem olyan, ami ráébresztene arra, hogy mennyi szép dolog van az életben, amit nem szabad csakúgy nagyvonalúan feladnunk, mert lehet már késő, mikor megbánjuk... Értem én ezt a mondanivalót, meg azt is, hogy súlyos betegségekről van benne szó, amik megelőzésére oda kell figyelnünk, de valahogy ahogy olvastam a sorokat nekem a depresszió hangulata jött át, és az, hogy inkább felkötöm magam, minthogy ezt tovább olvassam...
Azt hiszem vagy sokkal felnőttebb, vagy sokkal komolyabb, vagy sokkal elvontabb személyiségnek kellene lennem ahhoz, hogy ezt művet élvezni tudjam. Én szeretem, ha egy könyv szórakoztat, hiszen legtöbb esetben arra vágyom, hogy a stresszes, nehéz mindennapok gondjaiból legalább olyankor, mikor olvasok, kiszakadjak. Ezzel a könyvvel nemhogy ki tudtam volna kicsit lépni a valóságos életemből, de sokszor elgondolkoztam, hogy ha Veronika gyakorlatilag a "semmiért" akar öngyilkos lenni, akkor nekem, akinek tényleg vannak valós problémái, most komolyan el kellene gondolkoznom, hogy milyen egyszerű is lenne megoldásként a halált választani??
Összességében azt gondolom, hogy ezt csakis nagyon egészséges embereknek szabad olvasni, mert aki kicsit is labilis lelkiállapotba van, még bebeszéli magának mindazokat a tüneteket és "okosságokat", amiket a könyvben olvashatunk... Küzdöttem vele nagyon, hogy ne hagyjam félbe, de a jövőben inkább olyan könyvekre szentelem majd az időm, amiket igazán élvezek, és szórakoztatnak. De kitartottam és a végére értem!
1 csillagos