“A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kisemberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az eröt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás.A lehetetlen lehetöség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”
/Mohamed Ali/
Ennél jobban megfogalmazni nem is lehetett volna!
IGEN!
Én igenis hiszek abban, hogy csupán bátorság, akarat, kitartás, elhatározás kérdése minden! Ha visszatekintek az elmúlt évekre és arra gondolok mi nem sikerült nekem, egy mondatban meg tudom fogalmazni: Amit igazán nem is akartam, hogy sikerüljön, mert nem érdekelt! És persze így nem is tettem érte annyit, amennyit kellett volna... Igazából azonban ezek csak nagyon apró dolgok voltak... Amire nagyon vágytam eddig és célként kitűztem magam elé, azt el is értem, mert hittem benne hogy jó, amit teszek és hittem mindig benne, hogy képes vagyok rá, mégha mások irigykedve néztek vagy épp kételkedtek a sikeres végkifejletekben! Ha nem elsőre, akkor másodszorra vagy harmodszorra, de sikerül minden, amit igazán akarunk és amiért igazán teszünk is!
Talán ezért érzem azt, hogy mindenem megvan és tényleg mindent elértem eddig, amire vágytam... Vannak még céljaim, álmaim, de csak szép sorjában tudatosan, nagy türelemmel, a lehetőségeket is figyelve és kihásználva lehet ezeket megvalósítani! Boldog vagyok, hogy én én vagyok, mindig tudom, mit akarok és hogy ilyen vagyok!... Hiszek abban, hogy amit teszek és mondok, az jó és célravezető... hiszek az álmaimban és céljaiban és merek változtatni vagy tenni azért, hogy valóra váltsam őket! És mivel hiszek önmagamban, senki nem tántoríthat el attól, hogy úgy alakítsam az életem, ahogy szeretném! Se ellenségek, se barátok, se jóakarók, se irigyek... SENKI!!!!
De manapság nagyon sok emberből hiányoznak ezek az értékek! Néha sajnálom őket, néha nem! És miért nem? Mert azt látom, hogy sokan benne vannak egy kisvilágban, ami bár nem mondható katasztrófálisan rossznak, de nagyon jónak sem, mégsem mernek kitröni! Változtatni, tenni a dolgokért nem mernek, sőt a legtöbb ember azt se tudja mit akar igazán, csak mint egy kis papírhajó tengődnek a nagy óceánon... És általában ezek az emberek néznek leginkább irigykedve a többire, aki mert tenni az álmaiért, időt - pénzt - energiát nem kímélve! Gyávaság? Önzőség? Lustaság? Az önmagukban való hit hiánya, hogy igenis lehet jobb életük, csak merni kell megtenni a kezdőlépést? Nem tudom... Azt hiszem ezek mind együtt... Mert igenis könnyebb egy készen kapott jóban lenni, mint tenni valamiért!
De ugyanakkor meg mégis sajnálom az ilyen embereket... Soha, de soha nem lesznek igazán boldogok! Persze nem vagyunk egyformák... ezt elfogadtam már... De az biztos, soha nem tudnék beletörödni semmibe... Ha a jót elértem, lehet mégjobb... Kihívások kellenek, ezek tesznek erősebbé, jobb emberré minket és boldoggá, amikor a végén visszanézünk és azt mondjuk:
"Megcsináltam! Én! Egyedül! Elhatároztam és megcsináltam!"