"Meg tudom én is mászni ezt a hegyet! Gyerekjáték! Mindenütt bele lehet kapaszkodni a sziklába."
Elképzelésem sem volt, hogy lesz ebből a könyvből egy kerek történet, mikor a sorozat korábbi részeiben egyértelműen kiderült, hogy a boltkórosnak, Beckynek nincs testvére, egyke gyerek. Gondoltam biztos a régmúltból valami nagy titok kapcsán előhúznak majd egy testvért és a kalandjukról szól majd a könyv, de aztán megdöbbenésemre kb. a könyv egy harmad részéig szó sem esett semmiféle testvérről, vagy bármi arra való utalásról. Aztán hirtelen persze kiderül, és a klasszikus történetet vette elő Kinsella, hogy apu még egykor, mielőtt anyut megismerte volna, beleszeretett valakibe, akitől úgy lett gyereke, hogy ő a mai napig semmit nem tudott róla. Kicsit sablonszerűnek tartottam ezt a felállást, de mint tudjuk napjainkban ez nagyon gyakran előfordul, hogy évek múlva derül csak ki, hogy valakinek van egy korábbi kapcsolatából gyermeke.
Őszintén szólva egy pillanatig elgondolkoztam, hogy én hasonló helyzetben hogyan reagálnék. Na Beckyvel ellentétben biztosan nem örülnék egy új testvér felbukkanásának, aki megzavarja az eddigi békés családi életet. Persze értem én, hogy ilyenkor senki nem hibás és mindenkinek rossz a helyzetet elviselni, de én magam biztosan önző módon mindent megtennék, hogy az új illetőt kiiktassam az életünkből....
A könyv egyébként stílusban természetesen ugyanolyan, mint a többi: Becky és Luke 10 hónapos nászútjának végével kezdődik, amely idő alatt természetesen Becky mindenféle kacatot megvett és felhalmozott, melyből később kajamalkák is adódnak. Számomra képtelenség volt itt elhinni, hogy valaki, hogyan tud két étkezőasztalt is venni, meg 6 dohányzóasztalt arra hivatkozva, hogy a korábbiakról teljesen megfeledkezett?!?! Ez már nagyon bugyuta számomra!
Az ifjú pár hazaérkezése teljes meglepetésben zajlott, így Beckyt meglepte szüleinek furcsa viselkedése is. Később persze kiderült, hogy az időközben felbukkant testvér miatt voltak kissé másabbak. Talán nem számítottak ők se arra, hogy mikor mindent elmondanak Beckynek, nagy örömmel veszi, hogy van egy nővére. Talán azért is, mert időközben legjobb barátnőjének gyerekei lettek és persze ehhez kötődően talált magának másik legjobb barátnőt, akivel az anyaság kapcsán több közös témájuk van, mint Beckyvel, akinek nincs még gyereke. Mindenesetre a boltkóros nagy örömmel fogadja testvérét és természetesen rögtön vásárolni cipeli, elképzeli milyen jól kijönnek majd egymással stb., de Jess merőben más mint Becky: utál vásárolni, költekezni, csak azt veszi meg ami olcsó és praktikus számára. Soha egy kávézóba be nem ülne, mert az otthon főzött kávé olcsóbb. Mivel a két testvér homlokegyenest eltérő személyiség, egy idő rövid idő után kiderül, hogy a lányok soha nem fognak jól kijönni egymással. Nagyon csúnyán összevesztek, majd ráadásként egy komoly veszekedés után még Luke is Becky fejéhez vágja, hogy bárcsak olyan lenne, mint a nővére. Haraggal válnak el, mikor Luke-nak üzleti ügyben Ciprusra kell utaznia. Becky ezután hirtelen ötlettől vezérelve csomagol, és elutazik nővéréhez, remélve hogy ő majd megtanítja takarékoskodni. a nővére azonban a legutóbbi veszekedésük óta szóba sem akar vele állni. Nem hatja meg Becky könyörgése, sírása sem. A boltkóros pár napig még a kis faluban marad, a helyi boltvezetővel is nagyon összebarátkozik és a helyi aktivista csoportba is belekeveredik. Amikor már úgy érzi mindent megtett, hogy a nővérével kibéküljön, de az mégsem akarja, sőt olyanokat vág a fejéhez, hogy a DNS tesztet el sem végezték, így nem is biztos, hogy közös az apjuk, Becky úgy dönt hazautazik és egyedül oldja meg gondjait. Az utolsó pillanatban azonban elhatározza: egy ajándékot hátrahagy még nővérének, amit korábban vett neki. Na és ekkor szembesül azzal, hogy a nővérének egy ugyanolyan szoba van berendezve az imádott köveinek, mint neki a cipőinek. Tehát mégiscsak testvérek, mégis hasonlítanak. Ezen felbuzdulva Becky Jess után megy, aki épp egy hegyi túrán vesz részt....
Közben Londonban már Beckyt mindenki égre-földre keresi, mert nem értik hová szívódott így fel. Becky azonban balesetet szenved, leesik az egyik szikláról épp, amikor megörül, hogy végre megtalálta a nővérét. Míg a segítséget várják, egészen jól összebarátkoznak és igazából kibékülnek a lányok, majd a végén közösen lesznek nagy szervezői egy olyan tüntetésnek, amely a bevásárló központok építése ellen tiltakozik a kis városokban. A történet úgy záródik, hogy lehessen folytatása a boltkórosnak: Becky ugyanis rosszullétre panaszkodik, miután kibékült férjével és az elmondta neki, hogy olyan legyen mint régen, mert ő olyannak szereti. Suze a rosszullétre csak annyit mond, hogy neki mind a 3 terhessége így kezdődött... Tehát a könyv nyitva marad: valóban azért lett rosszul Becky, mert terhes vagy más miatt?!
Azonban a Boltkóros babát vár c. könyv megjelenése óta erre a kérdésre is kiderült a válasz.
Kicsit elgondolkozva a könyvön, nagyonis mindennapi témát dolgoz fel: Hogyan bánjunk egy újonnan előkerült, nem várt testvérrel? Ha meg akarunk változni, meddig érdemes elmenni és küzdeni az igazunkért? Mit tegyünk, ha a barátnőnk élete olyannyira megváltozott, hogy már nem mi vagyunk a legfontosabbak, sőt ezentúl csak az anyaság érdekli? És mindeközben az örök probléma, hogy hogyan győzzük le mániákus vásárlási szenvedélyünket?
Bár a könyv nem erről szól, de a fentiekből engem leginkább a barátnős téma ragadott meg: valóban minden megváltozik, ha az ember legjobb barátnőjének gyereke születik. Ezt én is tapasztaltam, hogy hiába próbálod a régi kapcsolatot fenntartani, az már nem olyan: nyílván egy otthon ülő anya csak a gyerekéről tud folyton beszélni, illetve a kisbaba körüli problémákról, örömökről, semmi másról, ami persze ideig - óráig érdekes, de nem állandó jelleggel. Egy idő után már csak Te keresed, persze nagyon örül a társaságodnak, de ugyanúgy kikapcsolódni akármennyire is szeretne, már nem tud mint korábban, mert félszeme vagy gondolata, mindig a kisgyerekén jár. Innentől pedig minden merőben más...
Sokszor elgondolkozok azon, hogy ez mennyi emberrel így van, és vajon én is beleesek majd ebbe a hibába annak ellenére, hogy most épp látom, milyen rossz, amikor az ember "elveszíti" legjobb barátnőjét. Hát legalább felismertem időben a problémát, aztán, hogy mennyire sikerül majd odafigyelnem ilyen dolgokra, ha itt lesz az ideje, az kiderül... :)
Mindenesetre szuper volt a könyv. A végére szokás szerint minden szép és jó lett. Bár számomra nem derült ki egyértelműen, hogy valóban testvérek-e vagy nem, mert ugye a DNS-vizsgálatot nem végezték el, de ettől függetlenül persze összekovácsolódtak... Talán majd pont ez fog egy újabb kalandot szolgáltatni valamikor a későbbiekben...
Lehet furcsán hangzik, de kezdem mostanában azt érezni, hogy megcsömörlök a Boltkóros kalandjaitól, mégis alig várom, hogy olvassam őket és mielőbb megtudjam mi is fog még történni, hogy végződik a története majd a Pöttöm Boltkóros c. könyv végén.Azt hiszem, ezért olyan fantasztikus ez a sorozat: megszereted, talán soknak tartod egy idő után a bugyutaságot, de mégis ragaszkodsz és alig várod, hogy olvasd és megtudd mi történhet még a Boltkórossal.
4 csillagos