"Bárki terjeszti is, hogy az amcsik barátságosabbak, mint a britek, az nem járt New Yorkban."
Bár nem gondoltam volna, hogy a Boltkóros harmadik része is még ennyire érdekes lehet, de mégis: alig tudtam letenni a könyvet. Még mindig úgy gondolom, a személyiségemet tekintve homlokegyenest ellentéte vagyok annak a típusú nőnek, akiről a könyv szól, hiszen én utálok vásárolni. Ha mégis mennem kell, akkor pedig mindig célirányosan próbálom a szükséges dolgokat beszerezni, nem úgy, mint Becky, aki sokszor ész nélkül vásárol szükségtelen dolgokat. Épp ezért is nehéz megértenem az ilyen embereket, hogy hogyan nincs egy szemernyi önkontrolljuk sem, és miért okoz a vásárlás olyan nagy örömöt nekik, ha utána úgysem használják a beszerzett dolgok 90%-át…
Ez a könyv viszont fantasztikus! Nem igazán szoktam könyvek olvasása közben hangosan felkacagni, de bizony most nem egyszer előfordult. Elmesélve vagy leírva a poénok már nem olyan jók, mint amikor olvassa az ember a történetet, hiszen ez a könyv tipikusan olyan, amit el kell olvasni, érezni kell az „ízét”!
Becky Bloomwood hihetetlen személyiség. Valójában nem egy buta nő, igenis talpraesett, okos, de ugyanakkor a boltkórossága miatt mégis olyan képtelennek tűnő szituációkba tud belekeveredni, hogy az nem is igaz. Az olvasó pedig minden egyes alkalommal nagy izgalommal várja, vajon hogyan kerül ki az újabb slamasztikából Becky?
A boltkóros férjhez megy című könyv folytatása az Egy boltkóros naplója és a Pánik a plázában című regénynek. Becky lánykéréséről, illetve az esküvői előkészületekről szól, amely mindvégig két szálon fut. Beckynek köszönhetően szerveződik egy angliai esküvő és vele párhuzamosan egy new yorki is, persze úgy, hogy a szervezők a másikról mit sem sejtenek. Becky egyszerűen képtelen eldönteni, hogy hol is akarja kimondani a boldogító igent: egy kis eldugott angliai városban, a családja, barátai körében, meghitt hangulatban, vagy éppen egy puccos hotelben 400 vadidegen előkelő ember társaságában. A könyv tulajdonképpen végig arról szól, hogy Becky hogyan próbálja hol épp az egyik vagy a másik esküvőt lemondani, mindig valami újabb kalamajkába keveredve… Végül aztán minden jóra fordul és bár két esküvő is lesz, de az igazi mégiscsak az angliai kisvárosban, a szülői házban, az anyukája gondos szervezésében valósul meg.
Elmondani, leírni nem lehet: ez az a történet, amit olvasással mindenképp át kell élni! Nekem nagyon tetszett, fantasztikusan ki tudtam vele kapcsolódni!
5 csillagos