"Vannak pillanatok az életben, amelyeket kizárólag egy fehércsokoládés Magnum édesíthet meg – erre találták ki."
A Boltkóros történetei után nagy kedvencemmé vált írónő ezen regényétől is azt kaptam, amit vártam: maximális kikapcsolódás!
Maga a történet nagyon egyszerűen összefoglalható, mégis kreatív és találékony: egy átlagosnak mondható lány, aki egy dúsgazdag férfi menyasszonyaként esküvőjét szervezi, amikoris egy rendezvényen hogy vagy hogy nem, de elveszítette a jegygyűrűjét. Azt a gyűrűt, ami a vőlegénye családjában értékes családi örökségnek számít. Majd a telefonját is ellopják, amikor úgy tűnik a legnagyobb szerencsétlenség közepette egy apró remény mégis megcsillan, ugyanis Poppy egy szemetesben talál egy telefont. Ezzel elindul a történet, és Poppy az ismeretlen telefon által egy neves cég egyik vezetőjének "asszisztensévé" válik. Mivel szüksége van a telefonra, így nem adja vissza, csak minden üzenetet továbbít, na meg persze egy idő után elolvas és válaszol is rájuk. Aztán ebből adódnak szép kis kalamajkák, de végülis sms-ezések, e-mailezések következtében a cég vezető és Poppy elég jól megismerik egymást, aztán pedig a személyes találkozás is elvarázsolja mindkettőjüket. Végül Poppy az esküvőn faképnél hagyja vőlegényét és ezzel az "idegennel" kezd új életet, mert szépen lassan mindkettőjükben kialakult valami a másik iránt.
Nem egy izgalmakkal teli, letehetetlen könyv, mert szinte már a legelején sejtettem, hogy így vagy úgy, de ez a két ember a telefonvonal két végén biztosan egymásra talál majd. A könyv végére bekerült egy izgalmas fordulat is, és az esküvő el is kezdődött, de aztán Poppy mégis faképnél hagyta a vőlegényt és a kezdeti megérzésem abszolút beigazolódott...
Szóval nem nagy sztori, elég kiszámítható történések, de mégis amire nagyon jó a könyv, hogy esténként illetve a sok utazgatásom alatt kikapcsoljon és elfeledjem a napi gondokat úgy, hogy nem egy bugyuta tévéműsort, hanem inkább egy laza, limonádészerű, megmosolyogtató könyvet olvasok.
4 csillagos