"A lényeg az, hogy kifizettem az összes hitelkártyámon lévő tartozásomat. Igenis kifizettem őket! Úgy értem, mi értelme kifizetni őket, amikor úgyis hatalmas új adósságokat szedek össze velük? Minek próbálkozni?"
Még mindig csak azt tudom írni, hogy fantasztikus! Azt hiszem nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem Sophie Kinsella írásait. Hihetetlen, hogy ki tud kapcsolni a Boltkóros története. Ez a második rész is nagyon hasonló az elsőhöz, mégsem untam, sőt alig vártam Becky újabb kalandjait, kalamajkáit. Egyszerűen megnevettet, kizökkent a stresszes hétköznapokból, magával ragad, felvidít...
A Pánik a plázában című könyv, hasonlóan az elsőhöz Becky mániákus vásárlásairól és arról szól, hogy ezek miatt mikor hogyan keveredik bajba. Becky megismerkedik ebben a részben Luke anyjával, akit egy hárpiának tart és egyáltalán nem szimpatikus neki, ahogyan viselkedik a fiával. Luke-kal közös életüket tervezgetik, próbálnak időt szakítani a pihenésre, s közben a New Yorkba költözésükkel barátkoznak. Persze Becky ismét nagy bajba keveredik, amikor újdonsült New York-i napjai alatt megjelenik róla egy cikk, hogy milyen hatalmas adósságai vannak a híres-neves pénzügyi szakértőnek. Na több se kellett: persze, hogy sehol nem talált állást ezután, sőt még a régi munkahelyéről, a Reggeli Kávéból is kirúgták. A bankja nagyobb hitelkeretet már nem ad neki, barátját Luke-ot elveszíti, mert az azt hiszi, hogy a várva várt üzlete a Beckyről megjelent újságcikk miatt hiúsult meg. Mikor már minden kilátástalannak tűnik, akkor Becky jó helyen és jó időben kihallgat egy beszélgetést és fény derít arra, kik is akarják az ex-barátját meglopni, illetve üzletét tönkre tenni. Luke egy barátját rögtön értesíti erről, de ő egyelőre szeretne inkognitóban maradni, nehogy Luke, az ex-barátja félre értse a helyzetet. Végül Becky csodálatos leleményességgel kifizeti összes adósságát (elárverezteti nem használt cuccait), állásajánlatot kap Manhettenből, megleckézteti a világot, és mindennek fejébe a repülőtéren Luke várja, hogy bocsánatot kérjen, megköszönje a segítségét, amelyről időközben barátjától tudomást szerzett, és vezetői állást ajánljon Beckynek a cégénél.
Egyszóval minden jóra fordul, és Kinsella stílusához híven, röviden, hirtelen lezárja a történetet, nem ragozza túl. Ennek ellenére nagyon tetszett ez a könyve is, és már kezdem úgy érezni, hogy bár nincs kedvenc írónőm, ő mégis az.
4 csillagos