"Az életem olyan, mintha darabokra szaggatta volna az iratmegsemmisítő, éspedig „extrafinomra vagdosó, teljes megsemmisítés” üzemmódban."
Az elmúlt időszakban nagy kedvencem lett Sophie Kinsella. Imádom a műveit: humorosak, de nem erőltetettek, életszerűek, kikapcsolnak, szórakoztatnak és jobban lekötnek mint egy jó mozifilm. A műveinek olvasásakor mindig rádöbennek, milyen jó is olvasni.
Ez az a műve, amit mégis húzva-vonva vettem a kezembe. Nézegettem, elolvastam a fülszöveget, de valahogy nem ragadt magával. Míg nem egy hosszú utazásra mégis betettem és hát szinte alig tudtam letenni a nyaralás alatt is... Ugyanúgy, ahogy a többi könyve, elbűvölt és magával ragadott.
Eleinte fenntartásaim voltak a kísértet sztori miatt. Én személy szerint ilyenekben nem hiszek, így az ilyen jellegű történeteket sem szívesen olvasom. Számomra semmi életszerűség nincs benne. De ebbe mégis volt... nem tudom, hogyan miért merre, de magával ragadott a sztori és egyszerűen hiába sejtettem, hogy mi lesz a vége, mégsem tudtam letenni.
A történet alapvetően nem túl bonyolult: Larának minden összejött az életében, persze nem a jó értelemben: a pasija kidobta, a vállalkozása a csőd szélén áll, az egész csaj kész katasztrófának tűnik – ami mondjuk nem meglepő, Kinsella hősei általában kész katasztrófák, persze a vicces módon. Kezdésként rögtön Lara nagymamája testvérének temetésén veszünk részt, ahol megtudjuk, hogy szegény Sadie néni százöt éves volt, de senki nem tud róla szinte semmit, a családon kívül senki nincs jelen a templomban, hiányoznak a virágok, még a lelkésznő is megbotránkozik mennyire elhanyagolhatták szegény elhunytat. Elkezdődik a temetés, Larának pedig hirtelen megjelenik egy húszas éveiben járó kísértetlány, aki nem más, mint Sadie néni, erősen nehezményezve, hogy nincs a földi porhüvelyén kedvenc nyaklánca. Lara – némi rábeszélés után – beleegyezik, hogy segít megkeresni a rejtélyes módon eltűnt ékszert, hogy Sadie békében nyugodhasson.
Természetesen innen kezdődnek a bonyodalmak és izgalmak... Ahogy Lara próbálja saját életének irányítását kézbe venni, úgy párhuzamosan derül fény a múltbeli történésekre is. Mindez olyan humorral spékelve, hogy sokszor azon kaptam magam, hangosan kacagok.
Összességében minden van ebben a könyvben: humor, romantika, izgalom. Csak ajánlani tudom mindenkinek, már csak azért is, mert rávilágít az írónő arra is, hogy néha mennyire elfelejtünk foglalkozni az öreg rokonainkkal, mennyire nem ismerjük őket, pedig ha vennénk a fáradtságot és egy kis időt szánnánk rájuk ebben a rohanó világban, nagyon sok mindent megtanítanának nekünk.
5 csillagos