"Mert mi, emberek bonyolultak vagyunk, nem igaz? Néha hosszú időbe telik, mire észrevesszük azt, ami végig ott volt az orrunk előtt."
Pozitív csalódás volt nekem ez a könyv. A legelején azt gondoltam, dög unalmas lesz és örülök, ha valahogy végigjutok rajta. Aztán rájöttem időközben, hogy jó nagyot tévedtem.
Sonnet Romano sikeres és okos lány. Az UNESCO-nál dolgozik, Manhattanben lakik, és már csak a nagy Ő hiányzik az életéből. Viszonyt folytat ugyan apja kampányfőnökével, a szívdöglesztő Orlando Riverával, de nem érzi jól magát ebben a kapcsolatban. Amikor az édesanyja, Nina azzal a nagy hírrel lepi meg, hogy kisbabát vár, a lány hanyatt-homlok Avalonba utazik. Zach, gyerekkori barátja azonban beavatja egy nagy titokba: Nina sajnos súlyos beteg, mellrákja van. Sonnet ezért úgy dönt, az anyja mellett a helye. Orlando nem veszi tőle jó néven a döntést, és hihetetlenül aljas tettre szánja el magát, amelynek nemcsak Sonnet, hanem az egész családja megissza a levét: gyakorlatilag elárulja Sonnet apját, titokban az ellenséghez "szegődik" azzal, hogy Sonnet és Zach egyetlen felejthetetlen éjszakáját közzé teszi az interneten.
A könyv abszolút egy életszerű történetet dolgoz fel. Egy lány feladja nagyratörő álmait és terveit, amikor édesanyjánál rákbetegséget diagnosztizálnak és hazaköltözik hozzá, hogy segítse őt a betegsége leküzdésében. Közben rájön, hogy mennyire fontos a család, az emberi kapcsolatok, és mennyire nem fontos a karrier a nagyvárosban. Idővel a szerelem is rátalál, ami persze addig is ott volt az orra előtt. Legvégül teljesül Sonnet álma azzal, hogy megtalálja Zach személyében az igazi, szenvedélyes szerelmet, melyre legbelül mindig is vágyott.
A könyvben az az egy nem tetszett, hogy elég kiszámítható volt. Bár egy ponton, a szülésnél volt egy csavar, akkor azt hittem, hogy Sonnet elveszíti édesanyját, de mégsem. Abban viszont már első perctől kezdve biztos voltam, hogy a régi jó barátok, Sonnet és Zach egymásra találnak.
Ami viszont nagyon tetszett, hogy a könyv a szeretetre, illetve azokra a dolgokra van kihegyezve, amiről a mindennapi rohanásban olyan könnyen megfeledkezünk. A fő mondanivalók egyike, hogy merjünk önmagunk lenni, ne a mások elvárásai szerint éljünk, és hogy minden nap egy ajándék, ezért foglalkozzunk a szeretteinkkel, amíg lehet, amíg megadatik mondjuk el nekik, hogy szeretjük őket.
Bár a Tóparti történetek többi részét még nem olvastam, de most már kíváncsi lettem rájuk. Biztosan el fogok még legalább egyet-kettőt olvasni belőlük...
5 csillagos