"Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik még az legembertpróbálóbb helyzetekben is képesek megőrizni a hidegvérüket."
A Végzetem története II. pontosan ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt: Letti bosszút ígér Trixinek, rá fogja a nála lévő fegyvert, de láthatóan úgy, mint aki nem vérbeli gyilkos. Mert nem is az, hanem csak egy tinédzser lány, aki egy fiú miatt más életet is hajlandó lenne választani. Mivel Letti nem éppen úgy teljesített be a fenyegetést, mint ahogyan Markus elvárta volna tőle, mint egy igazi vérbeli bűnöző, így Trixit és Lettit is ismét bezárják elrablóik egy sötét pincébe. Ezúttal azonban annyiban másképp történnek az események, hogy a váltságdíj ellenében nem Trixi, hanem Letti lesz szabad. De a szabadságát nem sokáig élvezheti igazán, mert mindig lesz valami, ami Markust juttatja eszébe. Aztán egy nap, mikor régi barátnőjét, Juliát meglátogatta Letti, az ablakból figyelmes lett egy fekete, sötétített ablakú autóra. Eleinte félelemmel kezelte Letti, mert rájött az autó követi őt mindenhová, de aztán egyszercsak elege lett ebből és otthonából kiszaladva nagyon bátran az autó felé indult. Még ekkor is csak az lebegett a szeme előtt, hogy ha Markus most látná, biztosan büszke lenne rá. Aztán hirtelen a ház ajtaja csapódott, így vissza is szaladt Letti, hogy megnézze ki az. Markus helyett azonban Frank, a meggyilkoltnak hitt sofőr állt előtte és Trixi felől érdeklődött. Bár Letti nem akart semmit elárulni neki, de aztán mégis megtette és azért valahol tudta, hogy Markus ha ezt megtudja, biztosan eljön érte megint, hogy bosszút álljon azért, mert eljárt a szája. Így is lett, Markus ismét elrabolta Lettit. Ezen elrablása alatt kezdte megtudni Letti, hogy mi is történik valójában. Trixi Frankhoz, a sofőrhöz hozzáment, és hazavitték az apjához, de közben arra is fény derült, hogy Frank és Vazul az ellenség, és ketten együtt mindenre képesek, tehát Frank csak beházasodott egy gazdag családba, amikor csak lehetett, egyáltalán nem fontos neki Trixi. Markus és Letti egy kis erdei kunyhóba bújtak el és szinte már berendezkedtek a nomád élethez, amikor észrevették figyelik őket. Az idegen elmondta, hogy Vazul várja őket, nem bujkálhatnak tovább, mert Vazul mindenre képes: Stellát, Markus szerelmét is megölte. Így a Letti és Markus is útnak indultak Vazulhoz. Bár Lettinek ekkor még zavaros minden, ahogy az is, hogy Vazul kidobta Márkot, neki pedig adott egy szobát, amit a lánya, Kira mutatott meg, illetve azt mondta Vazul, hogy semmiben nem fog hiányt szenvedni. Letti azonban az első adandó alkalommal megszökött és mivel még Markus kocsija Vazul háza előtt volt, bemászott a csomagtartójába. Markus persze ezt végig tudta, de nem szólt és "kimentette" így a lányt. Így tudta meg Letti, hogy Vazul nem más, mint az ő apja, ezért nem bántaná sose. Ez a történet ott ér véget, hogy Markusékra rátámadnak bujkálásuk alatt.
Valahogy a véleményem nem változott a könyvről így a második rész után sem. Igazából nekem sok helyen kicsit kidolgozatlannak tűnik és mintha sablonszerűen követnék egymást az események, de mégsem éreztem azt, hogy olvastatná magát a könyv. Nekem már kezdett sok lenni kicsit, hogy épp Lettit megint elrabolják, de már jóban is van az elrablójával, meg kiszabadul, meg szereti Markust, meg valahogy mégse vágyik haza stb.
Alapvetően a nagyobb izgalmakat mindig a történet vége hozza, mert nincs lezárva, így ha érdekel a vége, igenis el kell olvasnod a következőt. Ez azt hiszem egy nagyon jó író taktika, mert pont a végére lendül fel az olvasó érdeklődése...
3 csillagos