Egy új év, egy új hónap, egy új hét mindig a nagy elhatározások kezdetét jelenti. Fogalmam sincs, hogy miért nem a hét közepén szeretnek emberek új dolgokba kezdeni, miért pont a hét elején, a hónap elején vagy az év elején, de valahogy ez alól én sem vagyok kivétel. Így olyan kerek egész lesz tőle az elhatározás, és valahogy nagyobb lendületet érez magában az ember, amikor vasárnap este vagy épp a hónap utolsó napján arra gondol, hogy másnaptól mi változik majd az életében.
Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én ilyen nagy elhatározások után már az első nap azzal szembesülök, hogy nincs rá időm, vagy meggondoltam magam és majd később kezdek a változtatásokba. A lényeg, mindig akad jobb dolgom, mint alapjaiban változtatni az életemen.
De mindennel így vagyunk? Azt hiszem nem: azok a dolgok, amelyek lelkesítenek és icipici "kényszer" sincs benne, azok mások. Azokkal kapcsolatban elhatározást sem kell tennem, mert biztosan szakítok rájuk időt. Akár a hét elején, akár a hét kellős köepén is. Mindenkinek van olyan, ami szívből jön, amit fontosnak érez az életében: ezeket határidők kitűzése nélkül is teljesíti. De mihelyt valami nem szívből jön, csak egy icipici kényszer vagy társadalmi ráhatás eredményeként, az már, azt gondolom, veszett fejsze.
És miért pont most szállt meg ez a gondolat? - Nem tudom!