Pontosan ez az a terület, amelyben óriási különbség van a nők és a férfiak között: A VERSENY! Nem tudom miért, de a nők többsége szinte már sportot űz abból, hogy állandóan versenyezzen más nő társaival, hogy bármiről is legyen szó győztesen kerüljön ki.
Komolyan mondom elképesztő, hogy egyeseknek mindenhez van véleménye, de csak azért, hogy mondandójukkal megmutassák és fitoktassák: ők mennyivel jobbak másoknál. Na ilyenkor sajnálom, hogy nem születtem férfinak. Náluk minden olyan egyszerű. Nem irigykednek egymás sikerén, tesznek rá jó magasról, hogy esetleg nekik valami nem sikerült, ami a másiknak igen, sőt őszintén tudnak örülni mindennek! De a nők??? Komolyan mondom ez az örökös hajsza az "Én vagyok a legjobb" címért, már kikészít. De a legszebb az az egészben, hogy általában mindig azok hivalkodnak és kérkednek a dolgaikkal, beszélnek fellengzősen és lenézően másokkal, akiknek a legkevesebbjük van: olyan értelemben a legkevesebbjük, hogy az életük vagy egy elcseszett nagy üresség vagy valami olyan, ami a pénzen kívül semmi egyébről nem szól.
Ma már eljutottam arra a szintre, hogy olykor sajnálom ezeket az embereket, mert igenis vásárlásokkal, magamutogatással, sznobizmussal próbálják a valós életüket eltüntetni és egy szépet mutatni helyette a nagyvilágnak. Közben pedig biztosan ők is csak arról álmodnak, hogy szeretetben és boldogságban éljenek valakivel, de persze ne a pénzzel. Persze mikor megy a hivalkodás és igazi sznob módon a rongyrázás, akkor roppantul tud dühíteni, hogy miért vannak emberek akiket csak ennyi ésszel áldott meg a Jóisten?!, de aztán mindig eszembe jut, hogy örüljek inkább annak, hogy nekem nem ilyen sors jutott, mert épp elég azt is túlélni.
Ha megfigyeled, az az érdekes az egészben, hogy akik szép csendesen, "szürke egér" módjára élnek, talán azok a legeslegboldogabbak. Csak akkor mesélnek, ha kérdezed, nem dicsekszenek a legutóbbi nagyszabású lakásba való beruházással vagy épp egy méregdrága új ruha beszerzésével vagy egy utazással, hanem csak szép csendben figyelnek, élik a kis életüket és közben tényleg igazán boldogok! És nem jobb így élni, mint állandó "versenyben" lenni?